Az 1700-as évek óta tisztában vannak azzal a
csillagászok, hogy a csillagok jelentős hányada kettős vagy többszörös rendszer
tagja. De mekkora is ez a hányad? Kiindulva abból a megfigyelésből, hogy a
legtöbb, a mi Napunkhoz hasonló méretű vagy nagyobb csillag kettős, sok kutató azt a következtetést
vonta le, hogy Galaxisunk csillagainak több mint fele kettős vagy többszörös
rendszerhez tartozik.
Azonban Charles Lada
(Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ) egy újonnan megjelent tanulmányában
azt állítja, hogy ez a "közhiedelem" csaknem biztosan téves. Ennek oka szerinte
abban van, hogy a csillagászok kihagyták számításukból a Galaxis legnépesebb
csillagtípusát, az M színképosztályba tartozó vörös törpéket . Ezek a halvány
és kicsiny csillagok a Tejútrendszer összes csillagának több mint 70%-át teszik
ki.
Több kutatócsoport (Berkley
Egyetem, Geoff Marcy; Hubble Űrtávcső Tudományos Intézet, Neil Reid; Grenoble-i
Asztrofizikai Laboratórium, Xavier Delfosse vezetésével) megfigyelései azt
mutatják, hogy a magányos csillagok aránya a vörös törpék között nagyon magas.
És mivel számarányát tekintve ez a típus a domináns, így az egyedülálló
csillagok akár a teljes csillagpopuláció 2/3-át is kiteszik. Ez a következtetés
pont az ellenkezője annak, amit eddig a legtöbb csillagász gondolt.
Fantáziakép a Gliese 876 jelű vörös
törpéről és egy tőle távol keringő külső óriásbolygóról. A csillag melletti
apró pont egy belső bolygó. Bár a Napnál vörösebbek és halványabbak, a vörös
törpék felszíne még mindig elég forró ahhoz, hogy vakító fényforrásként ragyogjanak
az égen, ahogy ezt a kép is mutatja. A vörös törpék a Tejútrendszer
csillagainak több mint 70%-át teszik ki, és többségüknek nincs csillagtársuk.
Ezek az eredmények egybeesnek a
jelenleg a Georgia Egyetemen folyó, a Nap közvetlen környzetét vizsgáló
RECONS program eredményeivel. A RECONS eddigi mérései szerint 171 vörös
törpe közül mindössze 43 mellett találtak további vörös törpe társat a
Nap 10
parszekes (32,6 fényéves) környezetében. A vizsgálat vezetője, Todd
Henry
szerint ez csak alsó határ, mert újabb társakat még napjainkban is
találnak – de az bizonyos, hogy a kettősök aránya sokkal kisebb a vörös
törpék,
mint a nagyobb tömegű csillagok között.
A kutatásoknak nagy hatásuk
lehet a csillag és bolygó kialakulási elméletekre, ugyanis a bolygók
valószínűleg könnyebben tudnak kialakulni egyedi csillagok, mint kettősök
körül.
A helyzet azonban mégsem olyan
"sötét" a kettőscsillagok körüli bolygók szempontjából. Az Amerikai
Asztrofizikai
Társaság január elejei találkozóján Henry Todd és munkatársa, Deepak
Raghavan
arról számolt be, hogy a jelenleg ismert 131 exobolygóval rendelkező
csillag közül
29-nek legalább egy csillagtársa van. Bizonyos elméleti modellek (Alan
Boss,
Carnegie Intézet szerint) azt sugallják, hogy egy távoli kísérőcsillag
jelenléte akár még segítheti is a bolygók kialakulását azáltal, hogy a
protoplanetáris korong gázanyagában helyi sűrűsödéseket okoz. Ezek a
sűrűbb csomók azután gravitációsan összehúzódnak, és óriási
gázbolygókat hoznak létre. Jack Lissauer (NASA Ames Kutatóközpont)
csoportja szerint Föld méretű bolygók éppúgy létrejöhetnek szoros
kettősöktől távoli pályákon, mint tág kettőscsillag-rendszerek
csillagai körül húzódó közeli pályákon.
A tág
kettős rendszerek mintegy fele adhat otthont bolygóknak, mert a csillagok
közötti távolság elegendően nagy mind a bolygó kialakuláshoz, mind a pályák
stabilitásának fennmaradásához. Bizonyos, hogy milliárd olyan Nap típusú csillag van
Galaxisunkban, amelyek körül bolygók keringhetnek – szögezi le Geoff Marcy, aki
egyik vezetője annak a kutatócsoportnak, amelyik az eddig ismert több mint 170
exobolygó több mint felét felfedezte.
Forrás: Sky and Telescope
