A működésüket életük nagy részében magbeli hidrogénfúzióval fenntartó, "normális" csillagok és az óriásbolygók közötti skálán találhatóak az ún. ultrahideg (vagy barna) törpék, melyek kialakulása és fejlődése egyelőre csak igen nagy vonalakban ismert. Az eddig talált leghidegebb, a T-színképosztályba tartozó törpecsillagok felszíni hőmérséklete kb. 400 és 1200 Celsius-fok között található, legjellemzőbb azonosítóik pedig a légkörükben található metánmolekulák, amik magasabb hőmérsékleten nem létezhetnek.
Chilei, brit és kanadai kutatóknak a chilei VLT-távcsőrendszer segítségével sikerült felfedezniük az első olyan T-törpét, ami egy fehér törpecsillaggal alkotott kettős rendszerben található. A kettőscsillagok színképvonalainak periodikus elmozdulásai alapján kimérhető, látóirányú (radiális) sebességek a komponensek tömegeinek, a fehér törpe paraméterei pedig a rendszer korának meghatározására biztosítanak jó lehetőséget – így az LSPM 1459+0857 B katalógusjelzéssel ellátott objektum lehet az első olyan T-törpe, melyre az említett adatok viszonylag jó pontossággal meghatározhatóak. Ehhez azonban további, kellően nagy felbontású és jel/zaj arányú mérésekre van szükség.
Fantáziakép az újonnan felfedezett kettős rendszeréről, ahogyan a T-törpecsillag közeléből láthatnánk. Innen nézve a fehér törpe nem egy ragyogó nap, csak egy fényes csillag, ami kis mértékben megvilágítja távoli, hideg kísérőjét (A. McDonagh).
A frissen felfedezett kettős rendszer tagjai egymástól meglehetősen távol, kb. 16 000 – 26 000 Csillagászati Egységre keringenek (összehasonlításképp: a Naprendszer legtávolabbi bolygója, a Neptunusz mindössze 30 CSE-re van központi csillagunktól). Ez a távolság a múltban kisebb lehetett, de az A komponens fejlődésének utolsó előtti szakaszában (a fehér törpe állapotot megelőző, nagy tömegvesztéssel járó planetáris köd fázisban) a két égitest gravitációs kölcsönhatása nagy mértékben gyengült, és ez a T-törpe folyamatos, spirális pályán való távolodásához vezetett.
Az elvégzett vizsgálatok szerint a törpekettős-rendszer legalább 4,8 milliárd éves, azaz ezek a rendszerek hosszú távon is stabilak lehetnek. Ez azt jelenti, hogy a keresés kiterjesztése számos hasonló kettőscsillag felfedezését, s egyúttal az ultrahideg csillagok egyre alaposabb megismerését eredményezheti.
Forrás: ScienceDaily, 2010.11.23.
