Szökés közben kaptak el egy újszülött csillagot a kutatók

4556

A csillagok megszöknek születési helyükről, és szétszóródnak a galaxisban. Ez fontos állomás a galaxisok fejlődésében, és két elmélettel is magyarázható. Az első szerint talán a fiatal, többszörös csillagrendszerekben zajló kölcsönhatások taszítják ki őket, a másik szerint pedig molekuláris felhők vagy csomók összeomlása, illetve egyéb események során nyernek mozgási energiát.

A viszonylag egyértelmű pályájú csillagok általában már teljesen eltávolodtak a születési helyüktől. Ezzel ellentétben az újszülött protocsillagok még mélyen a molekuláris felhőkbe ágyazódnak, ami megnehezíti a kinematikai jellemzőik vizsgálatát. Ennek eredményeként a szökevény csillagok megfigyelési adatai igen hiányosak.

A kínai Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumok, a Shanghai Obszervatórium és a Kuangcsoui Egyetem kutatóiból álló munkacsoport nagy felbontású színképek segítségével első alkalommal fedezett fel a szülőhelyéről menekülőben lévő protocsillagot, így új megfigyelési bizonyítékot kaptunk a menekülő csillagok kezdeti állapotáról. Eredményeiket a The Astrophysical Journal című lapban tették közzé.

A kutatók az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Antenna Array) rádiótávcső-hálózattal végeztek megfigyeléseket több fiatal csillagképző régióról. A G352.63-1.07 jelű térségben találtak egy protocsillag-magot, amely észlelhető sebesség-eltolódást mutatott. A mag számos molekula-színképvonalát megfigyelték, amelyek mindegyike arra utal, hogy a protocsillag sebessége eltér a felhő sebességétől, amelyben született. A színképvonalak szorosan kapcsolódnak a sűrű maghoz, így egyedülálló lehetőség nyílik a csillagmozgás mérésére.

(a) A G352.63-1.07 közepes infravörösben. (b) Molekuláris vonalak a mag központjában és rajta kívül, a halványabb görbék a két sebességkomponenst mutatják. (c)-től (g)-ig: A két sebességkomponens képe az egyes molekuláris vonalakon. (h) A H13CO+ vonal emissziójának két komponense a felhő hosszanti kiterjedése mentén. Fehér görbe jelöli a teljes intenzitásukat. (NAOC)

A színképelemzés alapján a protocsillag kékeltolódásának mértéke a molekuláris felhőhöz képest ­-­2,3 km/s. Ugyanakkor a mag pontosan a szülőfelhő központi részénél helyezkedik el, ami arra utal, hogy korábban a felhő belső részéhez tartozott. A szökési sebesség (-2,3 km/s) és a mag térbeli eltolódása (0,025 fényév) azt mutatja, hogy a protocsillag kevesebb mint 4 ezer éve szökhetett meg akár 1045 erg kinetikus energiával. Így a G352.63-1.07 jelű felhőben talált magszökés a legfiatalabb és legnagyobb energiával bíró események közé tartozik a Tejútrendszer csillagképző régióiban.

A központi csillag szökési sebessége jóval kisebb, mint a csillaghalmazokból nagy sebességgel kilökődő csillagoké, de összemérhető a fiatal csillagok átlagos szétszóródási sebességével. Ez arra utal, hogy a csillagszökések fő mozgatórugója a felhő összeomlása lehet.

„A csillagok óriási magfúziós reaktorok az univerzumban. A most felfedezett, szökésben lévő csillag még nagyon fiatal.” – mondta Li Di (NAOC), a szakcikk vezető szerzője. „Ez a tanulmány a csillagszökések kezdeti pillanatáról mutat egy képet a hozzánk közeli aktív, csillagképző régiókban, mint amilyen az Orion Molekuláris Felhő. Gazdagítja tudásunkat a csillagok eredetéről, de fel is vet egy sor kérdést.”

A kutatók a továbbiakban alapos vizsgálatnak vetik alá a G352.63-1.07 felhőben a több csillag között zajló kölcsönhatásokat és a gázok robbanásszerű tágulását.

Forrás: phys.org

Hozzászólás

hozzászólás