A csillagok megszöknek születési helyükről, és szétszóródnak a galaxisban. Ez fontos állomás a galaxisok fejlődésében, és két elmélettel is magyarázható. Az első szerint talán a fiatal, többszörös csillagrendszerekben zajló kölcsönhatások taszítják ki őket, a másik szerint pedig molekuláris felhők vagy csomók összeomlása, illetve egyéb események során nyernek mozgási energiát.
A viszonylag egyértelmű pályájú csillagok általában már teljesen eltávolodtak a születési helyüktől. Ezzel ellentétben az újszülött protocsillagok még mélyen a molekuláris felhőkbe ágyazódnak, ami megnehezíti a kinematikai jellemzőik vizsgálatát. Ennek eredményeként a szökevény csillagok megfigyelési adatai igen hiányosak.
A kínai Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumok, a Shanghai Obszervatórium és a Kuangcsoui Egyetem kutatóiból álló munkacsoport nagy felbontású színképek segítségével első alkalommal fedezett fel a szülőhelyéről menekülőben lévő protocsillagot, így új megfigyelési bizonyítékot kaptunk a menekülő csillagok kezdeti állapotáról. Eredményeiket a The Astrophysical Journal című lapban tették közzé.
A kutatók az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Antenna Array) rádiótávcső-hálózattal végeztek megfigyeléseket több fiatal csillagképző régióról. A G352.63-1.07 jelű térségben találtak egy protocsillag-magot, amely észlelhető sebesség-eltolódást mutatott. A mag számos molekula-színképvonalát megfigyelték, amelyek mindegyike arra utal, hogy a protocsillag sebessége eltér a felhő sebességétől, amelyben született. A színképvonalak szorosan kapcsolódnak a sűrű maghoz, így egyedülálló lehetőség nyílik a csillagmozgás mérésére.
A színképelemzés alapján a protocsillag kékeltolódásának mértéke a molekuláris felhőhöz képest -2,3 km/s. Ugyanakkor a mag pontosan a szülőfelhő központi részénél helyezkedik el, ami arra utal, hogy korábban a felhő belső részéhez tartozott. A szökési sebesség (-2,3 km/s) és a mag térbeli eltolódása (0,025 fényév) azt mutatja, hogy a protocsillag kevesebb mint 4 ezer éve szökhetett meg akár 1045 erg kinetikus energiával. Így a G352.63-1.07 jelű felhőben talált magszökés a legfiatalabb és legnagyobb energiával bíró események közé tartozik a Tejútrendszer csillagképző régióiban.
A központi csillag szökési sebessége jóval kisebb, mint a csillaghalmazokból nagy sebességgel kilökődő csillagoké, de összemérhető a fiatal csillagok átlagos szétszóródási sebességével. Ez arra utal, hogy a csillagszökések fő mozgatórugója a felhő összeomlása lehet.
„A csillagok óriási magfúziós reaktorok az univerzumban. A most felfedezett, szökésben lévő csillag még nagyon fiatal.” – mondta Li Di (NAOC), a szakcikk vezető szerzője. „Ez a tanulmány a csillagszökések kezdeti pillanatáról mutat egy képet a hozzánk közeli aktív, csillagképző régiókban, mint amilyen az Orion Molekuláris Felhő. Gazdagítja tudásunkat a csillagok eredetéről, de fel is vet egy sor kérdést.”
A kutatók a továbbiakban alapos vizsgálatnak vetik alá a G352.63-1.07 felhőben a több csillag között zajló kölcsönhatásokat és a gázok robbanásszerű tágulását.
Forrás: phys.org