Kozmikus medúza az ALMA felvételén

2973

Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) és az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) tűéles leképezésére támaszkodva a csillagászok részletesen megvizsgálták egy hatalmas kozmikus medúza csápjait: az ESO 137-001 katalógusjelű spirálgalaxisból kiáramló, számos csomós szálra felbomló gázképződményt.

A felvételen csodás részletességgel tanulmányozhatjuk ezt a kozmikus csalánozót. A kép egyes alkotóelemei különböző távcsövektől származnak. A galaxist és környezetét a NASA/ESA Hubble-űrtávcsövével fotózták. A csóva nyomjelzőjeként használt hidrogéngáz sugárzását a VLT MUSE műszere rögzítette, ez a lila árnyalataiban látható a felvételen. A rendszerben szintén jelen lévő szén-dioxid elektromágneses kibocsátását az ALMA figyelte meg, ezek a foltok narancssárga színben tündökölnek a hamisszínes képen.

Kozmikus medúza az ALMA felvételén. Forrás: ESO.

A csóvát egy nagy energiájú folyamat, egy lökéshullám hozza létre, amely kiszakítja a gázt a gazdagalaxisból. A galaxisok közötti tér nem teljesen üres, hanem viszkózus folyadékként ható ritka, forró gáz tölti ki. Ha egy galaxis itt mozog, a közeg jelentős ellenállást fejthet ki rá, ami képes megfosztani a csillagvárost az őt kitöltő sűrűbb gázanyagtól. Ilyenkor csodálatos, összetett csóva keletkezhet, mint amilyen a Szögmérő csillagképben lévő Norma-galaxishalmazhoz tartozó ESO 137-001 nyomában látható ezen a felvételen. A csóva iránya és pozíciója felfedi előttünk a galaxis mozgásirányát. A galaxisok gyakran a galaxishalmaz középpontja felé „zuhannak”.

Ez az első nagy felbontású felvétel egy galaxis lökéshullám által keltett csóvájában megbúvó hideg molekuláris gázanyagról. Az ESO 137-001 a Földhöz az egyik legközelebbi medúzagalaxis, és különösen érdekes azért, mert hosszú, elnyúlt gázcsóvájában „tűzgolyószerű” képződményeket, aktív csillagkeletkezési régiókat is találunk. Ma még rejtély a csillagászok számára, hogy pontosan mely fizikai folyamatok révén indul be a csillagkeletkezés az ilyen medúzacsápokban. Ez a friss felvétel segíthet megérteni, hogy milyen feltételek között indulhat be ez a folyamat ebben a különösen nyugtalan, változékony környezetben.

Az ALMA rádiótávcső-hálózat 66 tányérantennából áll, melyek a chilei Atacama-sivatag Chajnantor-fennsíkján, 5000 méteres tengerszint feletti magasságban működnek. Az ALMA erről az elszigetelt, távoli helyről kutatja a világegyetem titkait, és annak csodás és különc tagjait, amilyen az ESO 137-001 galaxis is, feltárva így az univerzum fejlődését és kozmikus gyökereinket.

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás