Három szupernóva két galaxisban

496

A Chilében található Gemini Déli Obszervatórium távcsövét
használva ausztráliai csillagászok megoldották egy rejtélyes szupernóva
esetét. A híres szupernóvavadász Robert Evans tiszteletes 2001
decemberében fedezte fel az SN 2001ig jelű vendégcsillagot a déli Grus
(Daru) csillagképben látható, mintegy 37 millió fényévre lévő NGC
7424  galaxisban. A detektált hidrogén színképvonalai miatt az
objektumot II-es típusú szupernóvaként osztályozták, azonban néhány hét
elteltével eltűnt a hidrogén a spektrumból, így átsorolták az SN
2001ig-t az I-es osztályba.

Mi lehet az oka az ilyen kaméleonszerű viselkedésnek? Korábban egy másik
különös szupernóvát, az SN 1993J-t vizsgáló kutatók arra a
következtetésre jutottak, hogy a furcsa jelenség akkor léphet fel, amikor a
szülőobjektumnak (progenitornak) van egy kísérő komponense, azaz
a rendszer valójában kettős. A robbanás előtt a kísérő elszívja a
hidrogén nagy részét a progenitortól, így a szupernóva-robbanás során
már csak kevés hidrogén jelenik meg a színképben és az is hamarosan
elenyészik.

A titokzatos társ jelenlétére rádiócsillagászati megfigyelések is
utaltak: a progenitor által korábban ledobott anyagcsomók mellett olyan
sűrűsödések is voltak, amelyekre a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy
azokat az excentrikus pályán mozgó kísérő "terelte" össze. A robbanás
után néhány évvel a törmelékmező kitisztulása után lehetőség nyílik a
kísérő objektum megfigyelésére.

 

Amint a fenti képen is
látszik, a Gemini Obszervatórium 8 méteres távcsövével kiváló légköri
viszonyok mellett sikerült azonosítani az SN 2001ig feltételezett
társát. A felső kép a felfedezés után készült az Európai Déli
Obszervatórium VLT eszközével, míg az alsó felvétel a sikeresen
detektált kísérőt mutatja két évvel később.

A szupernóva helyzete galaxisán belül 

Forrás: Gemini PR, 2006. május 3., astro-ph/0603336

A Leo (Oroszlán) csillagképben körülbelül 70 millió fényév távolságban
található a különös alakban torzult porsávokkal ékesített NGC 3190
extragalaxis, amely a Hickson 44 galaxiscsoport tagja.

2002 márciusában egy brazil és egy japán amatőrcsillagász egymástól
függetlenül fedezte fel a galaxisban feltűnt vendégcsillagot, amely az
SN 2002bo jelölést kapta. Olasz csillagászok egy csoportja az SN2002bo
tanulmányozása során meglepő módon egy újabb szupernóvát talált az NGC
3190 másik oldalán, az SN 2002cv-t. Utóbbi fényességét nagyon erősen lecsökkentette az a sűrű porsáv, amiben robbant a csillag.

A két szupernóva egyidejű feltűnése azért meglepő, mert a
becslések szerint egy galaxisban nagyjából száz évente robban
szupernóva. Persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a 2002bo és
2002cv a valóságban akár több ezer év időkülönbséggel is robbanhatott,
csak éppen a fényük a kicsit eltérő távolságuk miatt most egyszerre ért
ide a Földhöz.

Saját galaxisunkban utoljára 1604-ben figyeltek meg szupernóvát, így
"házunk táján" is esedékes volna egy ilyen látványos kataklizma.
Azonban a Tejútrendszer nagy
kiterjedésû tartományait vastag porfelhők rejtik el a tekintetünk elől,
ezért lehetséges, hogy az elmúlt 400 évben számos szupernóva elkerülte
az
optikai tartományban kutató távcsöveink figyelmét. Az újonnan épülő
nagy neutrínó-detektorok egyik legfontosabb szerepe az lesz, hogy a
látható sugárzást nagymértékben csökkentő porfelhőkön is (és szinte
minden máson is…) csillapítatlanul keresztülhaladó, nagyrészt
szupernóva-robbanásokból származó egzotikus részecskéket detektálja és
segítségükkel feltárja a rejtve maradt eseményeket.

Az ESO 8,2 méteres Kueyen távcsövével készült kép az NGC 3190 két szupernóvájáról

 

A fenti képet az SN 2002bo-ról és 2002cv-ről egy évvel a
felfedezésük után készítették az Európai Déli Obszervatóriumban. A
csodálatos felvétel részletdús, nagyfelbontású változata itt (2.6Mb) található.

Forrás: ESO PR 17/06

Hozzászólás

hozzászólás