J. D. Neill (Caltech, USA) és munkatársai a NASA ultraibolya tartományban működő GALEX (Galaxy Evolution Explorer) műholdjával vették alaposabban szemügyre a kisméretű szülőgalaxisokat, hogy végére járjanak a rejtélyes ellentmondásnak. A fiatal, nagytömegű csillagok nagy mennyiségben bocsátanak ki ultraibolya sugárzást, így a GALEX ideális eszköznek bizonyult a célgalaxisok csillagkeletkezési rátáinak, valamint a csillagok tömegeloszlásának feltérképezésére.
Extrém fényes szupernóva-robbanások helyszíneiül szolgáló törpegalaxisok a GALEX ultraibolya műhold felvételein (NASA/JPL-Caltech).
Néhány korábbi tanulmány szerint pedig összefüggés van a csillagok fémtartalma és tömegvesztési rátájuk között; vagyis az alacsonyabb fémtartalmú csillagok kevesebb anyagot veszítenek életük utolsó fázisaiban, mint a nagyobb, idősebb (így fémekben gazdagabb) galaxisokban lévő társaik. Így, bár a törpegalaxisokban kevés nagytömegű csillag van, összességében – legalábbis a mostani eredmények szerint – közülük kerül ki a legtöbb, igazán nagy tömegűként felrobbanó, extrém fényes szupernóvává váló csillag.
Forrás: NASA GALEX Mission News, 2011.04.21.