Miből lesz a fehér törpe?

1361

A fehér törpék a viszonylag kis tömegű csillagok fejlődésének végállapotát képviselik. Pontos fizikai paramétereik megállapítása segít a progenitorok, azaz esetünkben a fehér törpék "elődeinek" jellemzésében, és így a csillagfejlődési modellek pontosításában. Az egyik legfontosabb annak megállapítása, mekkora tömeget veszítenek a csillagok, mielőtt fehér törpe állapotba kerülnek. A Gemini Teleszkóppal készült megfigyelések alapján néhány szakember fontos előrelépést tett ezen a területen.

A Jason Singh Kalirai (University of British Columbia) vezette amerikai, ausztráliai és kanadai szakemberekből álló csoport a 4000-5000 fényév közötti távolságban lévő M37 (NGC 2099) jelű nyílthalmazban 24 fehér törpét vizsgált. Munkájukban az Északi Gemini teleszkóp GMOS-N és a Keck I. teleszkóp LRIS detektorának spektrumfelvételeit használták fel. Sikerült az eddigi legteljesebb színképi adatokat összeállítaniuk, amit egyetlen halmaz fehér törpéiről valaha készítettek.


Az M37 nyílthalmaz

Az elemzések alapján a 2,8 és 3,4 naptömeg közötti csillagok eredeti tömegüknek mintegy 70-75%-át elvesztik a fehér törpe állapot elérése előtt. Eredményeik megbízható tömeg és hőmérséklet értékeket adtak 16 égitestre. A 2,8 és 3,4 naptömeg közötti tömegű csillagokból 0,7-0,9 naptömegű fehér törpék keletkeznek. Ezek becsült hűlési sebessége alapján a korukat is megállapították, azt az időtartamot, ami az úgynevezett aszimptotikus óriáság elhagyása óta eltelt. Az M37 halmaz korára 650 millió évet kaptak.

Hozzászólás

hozzászólás