Körülbelül 200 ezer fényévre helyezkedik el tőlünk az egyik legközelebbi kísérő törpegalaxisunk, a Kis Magellán-felhő. Csillagok millióit tartalmazva lehetőséget nyújt a csillagfejlődés különbőző szakaszainak tanulmányozására. Bizonyos tartományaiban nagy tömegű csillagok és szupernóvák táguló por- és gázhéjait figyelhetjük meg, amelyek képet adnak a csillagfejlődés által az intersztelláris térbe visszajuttatott anyag eloszlásáról, kölcsönhatásairól.
Amerikai csillagászok a Chandra röntgenteleszkóp segítségével bepillantást nyerhettek az LHa115-N19 jelzésű régió egy részének gáz- és plazmafelhőjébe, ahol jelenleg is zajlik a csillagkeletkezés. A terület nagy mennyiségű ionizált hidrogéngázt tartalmaz, és számos nagytömegű csillagból származó por és gáz fúvódik le az erős csillagszelek által. A röntgenméréseket kombinálva az egyéb hullámhossztartományokban felvett adatokkal képet kaphatunk az ún. szuperbuborékok létrejöttéről. Ezek hatalmas struktúrák a csillagközi anyagban, melyek egyes csillagokból és szupernóva-robbanásokból származó kisebb buborékok összeolvadásával keletkeznek.
A Chandra adatai egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy ezen a kis területen három szupernóva-robbanás maradványai találhatóak. Ráadásul a mérések azt is sugallják, hogy mindhárom maradvány hasonló típusú folyamat eredményeként jött létre, mégpedig mindössze évmilliókig élő nagy tömegű csillagok összeomlását jelző II-es típusú szupernóva-robbanásból. Mindebből az következik, hogy a ma látható szuperbuborék szülőcsillagai mind egy ún. OB-asszociáció tagjai voltak, azaz ugyanabból a csillagközi felhőből jöttek létre.
Forrás: Chandra Photo Album, 2007-19