Újra porondon a kozmikus gyöngysor

476

A Hubble Űrteleszkóp felvételei egyedülálló lehetőséget nyújtanak a szupernóva-maradványok fizikai folyamatainak közelebbi megismeréséhez, a kialakulásukat kísérő lökéshullámok tanulmányozásához. Ezek az objektumok az életük végén felrobbanó csillagok után maradnak, amikor a különböző jelenségek eredményeként szétrobbanó égitestek gigászi lökéshullámokkal ledobják külső burkukat, ami egyre távolabb sodródik a robbanás helyszínétől.

Egy korábbi felvétel az SN 1987A jelű szupernóva-robbanás maradványáról. A videón a maradvány Hubble Űrteleszkóp által megörökített időbeli fejlődése látható. Az első forró folt 1995-ben válik láthatóvá 11 óra irányában. Ma a gyűrűt már teljesen körbeveszik a forró foltok, melyek sugárzását az ütköző anyag nyomása és fűtése okozza.
[NASA, ESA, K. France (University of Colorado, Boulder), and P. Challis and R. Kirshner (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics)]

A K. France (University of Colorado) által vezetett nemzetközi kutatócsoport a Nagy Magellán-felhőben 23 éve feltűnt SN 1987A maradványát vizsgálta a Hubble Űrteleszkóp (HST) nemrég megjavított STIS műszerével. A Kepler által 1604-ben megfigyelt szupernóva-robbanás óta ez volt a legfényesebb és legközelebbi, ezért felfedezése után többször is készítettek róla felvételeket. Ennek köszönhetően a kutatócsoportnak módjában állt összehasonlítani a mostani felvételt egy korábbival, amely 2004-ben, éppen az említett műszer meghibásodása előtt készült. Az adatok vizsgálata során olyan színképi jellegzetességeket találtak, melyek az ütköző anyag fizikai tulajdonságaiba engednek közelebbi betekintést.

A vizsgált szupernóva körül egy úgynevezett egyenlítői gyűrű található, amely az egykor nagytömegű csillag életét lezáró kozmikus kataklizma előtt húszezer évvel, a tömegvesztési folyamatok révén alakult ki. A gyűrű 1,34 fényév átmérőjű, síkja a rálátásunk szögével 45 fokot zár be. A robbanás során kilökődött anyag ezzel a gyűrűvel ütközik, az ütközés helyén felmelegszik és hirtelen kifényesedik. Ezeket a forró foltokat a HST széles látómezejű kamerája, a WFPC2 bizonyos időközönként megörökítette, s ma már körülbelül 30 fénylő folt figyelhető meg a gyűrűn körben. A felvételekből összeállított mozgóképen megfigyelhető, hogy az évek során a központban található maradvány fokozatosan halványodik, illetve hogy az egyenlítői gyűrűn sorra megjelennek a forró foltok. A következő években a foltok feltehetően összemosódnak, és egy fénylő gyűrű alakul ki. Az észlelések fontos támpontot adnak a robbanási lökéshullám és az egykor ledobott gázanyag kölcsönhatásának fizikai modelljéhez.

Az eredmények a Science magazin szeptember 2-i számában jelentek meg.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás