Bejelentették a Kepler első bolygófelfedezéseit

1032

A távoli bolygók felfedezését az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) Washingtonban zajló, évi rendes közgyűlésén jelentették be. A 2009 márciusában indított Kepler-űrtávcső 1,5 méteres főtükre és annak fókuszába helyezett 100 megapixel méretű kamerája segítségével 3,5 évig egyetlen égboltterületet figyel folyamatosan. A távoli csillagok előtt elhaladó bolygók csekély halványodást, azaz fedést okoznak szülőcsillaguk fényében. Az űreszköz ezt a kis fényváltozást mérve bukkant a planéták nyomára, melyek a Kepler 4b, 5b, 6b, 7b és 8b neveket kapták.

Az újonnan felfedezett exobolygók méretarányos ábrázolása és a fedési fénygörbék.  Alul a keringési periódusokat tüntettük fel.

A Kepler fő célpontjai – a Földhöz hasonló, szilárd kéreggel rendelkező, felszínén folyékony vizet megtartani képes bolygók –  igazi trófeának számítanak. Mivel központi csillaguktól távol –  a lakhatósági zónában –  keringenek, kimutatásuk még a rendkívül érzékeny Keplerrel is évekig fog tartani. A most nyilvánosságra hozott új égitestek mindegyike a forró Jupiterek osztályába tartozik. Viszonylag közel keringenek központi égitestükhöz, keringési periódusuk 3,2 és 4,9 nap közé esik. Felszíni hőmérsékletük 1200 és 1700 Celsius fok közé tehető. Méretét tekintve a Kepler 4b a Neptunuszhoz hasonló, míg a többi bolygó a Jupiter méreténél valamivel nagyobbnak adódott. Az új bolygók csillagai Napunknál nagyobb tömegűek és forróbbak.

Az öt Kepler-exobolygó, valamint a Föld és a Jupiter méretviszonyai.

A fedési exobolygó jelölteknél elengedhetetlen, hogy a csillag radiális sebességváltozása is megerősítse a kísérő objektumok bolygó voltát, vagyis a tömegét. Az első, mindössze 43 nap hosszú adatsorban talált öt bolygójelölt megerősítéséhez hawaii, arizonai, texasi és kanári-szigeteki távcsöveket használtak a kutatók. (Ebben a munkában nagyon fontos szerepet játszott Fűrész Gábor magyar csillagász is, aki jelenleg a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics munkatársa.)

A Kepler 4b-8b bolygók hőmérséklete és mérete.

Az extrém pontosságú fényességmérés nem csak a bolygórendszerek keletkezésének és fejlődésének tanulmányozására használható, hanem a csillagok rezgéseinek vizsgálatára is, ez pedig a csillagok fizikai paramétereinek nagy pontosságú meghatározását teszi lehetővé. A mostani közlemény kitér arra is, hogy a már ismert HAT-P-7 exobolygó anyacsillagának sugarát az eddigi 10% helyett 1% pontossággal sikerült megmérni a Kepler-adatok segítségével. A Kepler asztroszeizmológiai vizsgálatokba az MTA KTM CsKI munkatársai is bekapcsolódtak, ahogyan arról már korábban tudósítottunk.

A HAT-P-7 exobolygó csillagának méretét egy nagyságrenddel pontosabban
ismerjük a Kepler asztroszeizmológiai vizsgálatának köszönhetően.

Mivel a Kepler akár több ezer exobolygót is felfedezhet, az új planéták csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az új eredmények arra mutatnak, hogy ha a bolygók gyakoriságára vonatkozó várakozások beigazolódnak, akkor a Kepler futószalagon szállítja majd az élet lehetőségét hordozó kisebb bolygókat is.

Forrás: NASA PR, 2010.01.04.

Ajánló: A National Geographic exobolygókkal foglalkozó cikke (csütörtöktől olvasható)

Hozzászólás

hozzászólás