Közel két éven át tanulmányozták a kutatók a HD 69830 jelű, a Napnál
valamivel kisebb tömegű csillagot. Ez a Puppis (Hajófar) csillagképben,
41 fényév távolságra levő csillag 5,95 magnitúdós fényességével
még éppen észrevehető szabad szemmel. Az európai kutatókból álló
csoport az ESO (European Southern Observatory) 3,6 méteres chilei
távcsövét és a nagyon pontos sebességmérést lehetővé tevő HARPS
spektrográfot használta. A
műszerrel a csillag látóirányú sebességében akár 2-3 m/s nagyságrendű
változásokat is kimérhetők – ez egy fürgén sétáló ember sebességének
felel meg. Ezeket a változásokat a csillag körül keringő égitestek
okozzák, ezért segítségükkel kimutathatók más csillagok bolygói.
Az eredmények arra utalnak, hogy a HD 69830-nak (legalább) három
bolygója van, 8,67, 31,6 és 197 napos keringési időkkel, tömegük pedig
10–18 földtömeg közé esik. Az elképzelések szerint
a legbelső bolygó alapvetően kőzetekből, a középső pedig kőzetből és gázból
áll. A legkülső bolygó keletkezése során valószínűleg jég is
megjelent a felszínén, amely ma főként kőzetekből és jégből áll, egy
nagy tömegű kéreggel. Az égimechanikai számítások alapján a három bolygó
dinamikailag stabil konfigurációt alkot. A rendszerben ezen felül egy
jelentős kisbolygóöv is található, amit a Spitzer infravörös űrtávcső
megfigyelései mutattak ki.
A HD 69830 kialakuló bolygórendszerének vázlata (Forrás: ESO)
A
legérdekesebb eredmény az, hogy a legkülső bolygó a csillag körüli
lakhatósági zóna belső peremén kering. A lakhatósági zóna az a sáv,
amelyben az ott keringő bolygó felszínén a víz
folyékony állapotban létezhet. Bár a bolygó tömege miatt valószínűleg
nem
hasonlít a Földre, felfedezése érdekes távlatokat nyit meg, hiszen pl.
ha vannak holdjai, azok felszínén akár folyékony vízóceánok is
létezhetnek.
A HD 69830 csillagának bolygórendszere a kisbolygóövvel és a három, hasonló tömegű
bolygóval sok szempontból hasonlít a saját
Naprendszerünkre. Így az exobolygók egyfajta Rosetta-köveként segíthet
megérteni a
bolygókeletkezés mechanizmusait, illetve azt a sokszínűséget, amit az
első exobolygó 11 évvel ezeletti felfedezése óta talált idegen
naprendszerek mutatnak.
Forrás: ESO-PR-18/06
