Egy “ötcsillagos” kvazár portréja

885

A kvazárok aktív galaxismagok, melyeket a központi fekete
lyukba
hulló gáz és por táplál. A folyamat során jelentős energia szabadul
fel, így a kvazár sugárzását irdatlan nagy távolságokról, akár az
Univerzum túlsó feléről is megfigyelhetjük. A gravitációs lencsézésnek
nevezett jelenség során egy távoli objektum – esetünkben egy
galaxishalmaz – erős gravitációs mezejének segítségével felnagyítja és
meghajlítja, esetleg több darabra képezi le egy még messzebb lévő
égitest, például egy kvazár képét.

A lencsézés során általában páratlan számú kép keletkezik, azonban az
egyik mindig sokkal halványabb a többinél és éppen a lencséző
objektumra vetül. Mindeddig egyetlen esetben számoltak be kutatók a
központi kép detektálásáról, ám az a rádiótartományban történt és
optikai megerősítésre esély sem volt. A Hubble Űrtávcsővel most
pontosan ez történt egy másik gravitációs lencse esetében. Az SDSS
J1004+4112 jelzésű objektum egy 7 milliárd fényévre
levő galaxishalmaz, ami egy kb. 10 milliárd fényév távolságban levő
kvazár képét sokszorozza meg. Korábbi megfigyelések során már
azonosították a kvazár négy képét, most azonban a Hubble Űrtávcső
torzítatlan nagyfelbontású leképezésére volt szükség az ötödik,
központi kép megörökítéséhez. A 10 méteres Keck-távcsövek egyikével
végzett spektroszkópiai mérések mutatták ki, hogy az öt kép ugyanahhoz
a kvazárhoz tartozik.

Mellékelt képünkön a gravitációsan lencsézett kvazár négy képe a
középen látszó, narancsos árnyalatú galaxist övezi kékes színű
csillagokként. Emellett mindegyiknél halvány ívként látszik a kvazár
galaxisának elnyúlt képe is. Az ötödik kép a galaxishalmaz központi
galaxisán belül, annak magjától enyhén jobbra látható – ennek
érzékeléséhez volt szükséges a HST. Mindezeken túl számos egyéb
elnyújtott ívet is megfigyelhetünk a felvételen, amelyek még messzebb
található galaxisok eltorzított képei. A legtávolabbi objektum mintegy
12 milliárd fényévre van, azaz az Univerzum alig 1,8 milliárd évvel az
Õsrobbanás utáni állapotát tükrözi.

A HST felvételének különlegessége még, hogy korábbi képekkel összevetve
a kutatók a halmaz egyik galaxisában egy szupernóva-robbanásra
bukkantak, amely
így a valaha észlelt egyik legtávolabbi szupernóva. A további elemzés
segíthet tisztázni, hogy hogyan dúsították fel nehéz elemekkel a
Világegyetemet a szupernóvák robbanásai.

 Forrás: STScI-2006-23

Hozzászólás

hozzászólás