Hosszabb ideig éltek a bolygókeletkezési korongok a korai univerzumban

1845

A NASA James Webb-űrteleszkópja egy vitatott, több mint 20 éve a Hubble-űrtávcsővel tett felfedezést igazolt, ezzel megoldva egy régóta fennálló tudományos rejtélyt.

2003-ban a Hubble bizonyítékot talált egy hatalmas bolygó létezésére, amely egy rendkívül öreg, az univerzum korával szinte megegyező korú csillag körül kering. Az ilyen csillagok azonban csak nagyon kevés olyan nehezebb elemet tartalmaznak, amelyek a bolygók építőkövei. A felfedezés arra utal, hogy bolygók már akkor is kialakultak, amikor az univerzum még nagyon fiatal volt. Ezeknek a bolygóknak tehát volt elegendő idejük arra, hogy a kezdeti korongokban kifejlődjenek és hatalmas méretűvé nőjenek, még a Jupiter méretét is meghaladva. De ez hogyan volt lehetséges? A kérdés hosszú ideig megválaszolatlan maradt.

A kutatók, hogy választ találjanak, a Webb-űrtávcsövet használták egy közeli galaxis csillagainak tanulmányozására, amely, hasonlóan az univerzum korai időszakához, nem tartalmaz nagy mennyiségű nehezebb elemet. Azt találták, hogy ezek közül a csillagok közül nemcsak néhánynál észlelhető bolygókeletkezési korong, hanem ezek a korongok hosszabb ideig maradtak fenn, mint amiket Tejútrendszer fiatal csillagai körül megfigyeltek.

„A Webb révén jelentős megerősítést kaptunk arról, amit a Hubble űrtávcsővel láttunk, és újra kell gondolnunk, hogyan modellezzük a bolygók kialakulását és fejlődését az univerzum fiatal korában” – mondta Guido De Marchi, a kutatás vezetője, aki az Európai Űrkutatási és Technológiai Központban (ESTEC) dolgozik Noordwijkban, Hollandiában.

A James Webb-űrteleszkóp közeli infravörös képe a Kis Magellán-felhőben található NGC 346 jelű csillaghalmazról. A képen a sárga körök jelzik a tanulmányban vizsgált 10 csillag helyzetét.

A korai univerzumban a csillagok túlnyomórészt hidrogénből és héliumból keletkeztek, és csak nagyon kevés nehezebb elem, pl. szén és vas állt rendelkezésre. Ezek a nehezebb elemek később, a szupernóva-robbanások során jöttek létre.

„A jelenlegi modellek azt jósolják, hogy a kevés nehezebb elemet tartalmazó korongok élettartama rendkívül rövid, olyannyira, hogy a bolygók nem képesek nagyra nőni” – nyilatkozta Elena Sabbi, a Gemini Obszervatórium vezető tudósa, a kutatócsoport tagja. „A Hubble mégis észlelte ezeket a bolygókat, így felmerül a kérdés: mi van, ha a modellek nem voltak helyesek, és a korongok hosszabb ideig fennmaradhatnak?”

Ennek az ötletnek a tesztelésére a tudósok a Webb-űrtávcsövet a Kis Magellán-felhőre, a Tejútrendszer egyik legközelebbi szomszédos törpegalaxisára irányították. Vizsgálataik leginkább a nagy tömegű NGC 346 csillaghalmazra összpontosultak, amelyben jelenleg is jelentős mértékű a csillagkeletkezés üteme, azonban ez a halmaz viszonylag kevés nehezebb elemet tartalmaz. Ez a halmaz jól modellezi a korai, távoli univerzumban található hasonló csillagkeletkezési tartományokat.

Az NGC 346 a Hubble (bal oldali) és a James Webb űrtávcső (jobb oldali) képein. Míg a Hubble-kép inkább ködösséget mutat, a Webb-űrtávcső „tekintete” áthatol ezeken a felhőkön, és jobban felfedi a halmaz szerkezetét.

A Hubble-űrtávcső 20 évvel ezelőtt végzett megfigyelései azt mutatták, hogy az NGC 346 számos 20-30 millió éves csillaga körül még mindig megtalálhatók a bolygókeletkezési korongok. Ez ellentmondott annak az általános vélekedésnek, hogy az ilyen korongok 2-3 millió év után szétszóródnak.

„A Hubble-megfigyelések ellentmondásosak voltak, mivel nemcsak a saját galaxisunk empirikus bizonyítékaival, hanem a jelenlegi modellekkel is szembementek” – mondta De Marchi. „Ez érdekes volt, de anélkül, hogy ezeknek a csillagoknak a színképét meg tudtuk volna figyelni, nem tudtuk biztosan megállapítani, hogy valódi akkréciónak és korongok jelenlétének vagyunk tanúi, vagy csupán valamilyen mesterséges hatásról van szó.”

A Webb érzékenységének és felbontásának köszönhetően a tudósok most először kaptak színképeket is ezekről a keletkező, Napunkhoz hasonló csillagokról és azok közvetlen környezetéről egy közeli galaxisban.

„Azt látjuk, hogy ezeket a csillagokat valóban korongok veszik körül, és még mindig anyagot nyelnek el, annak ellenére, hogy már nem igazán fiatalok, koruk 20-30 millió év” – mondta De Marchi. „Ez azt is jelenti, hogy a bolygóknak több idejük van kialakulni és növekedni ezen csillagok körül, mint a saját galaxisunk közeli csillagkeletkezési tartományaiban.”

A tanulmányban szereplő 10 csillag egyikének színképét a sárga színű görbe mutatja. A forró atomi hélium spektrális ujjlenyomatait a bal oldali vörös sáv, a hideg molekuláris hidrogénét a kék sáv, a forró atomos hidrogénét a jobb oldali vörös sáv emeli ki. Bíbor színnel a csillaghoz képest kissé eltolt spektrum látható, amely csak a háttérkörnyezet fényét tartalmazza, amelyből hiányzik a hideg molekuláris hidrogén spektrumvonala.

A felfedezés cáfolja azokat a korábbi előrejelzéseket, amelyek szerint ha a korong körüli gázban nagyon kevés a nehezebb elem, a csillag gyorsan szétfújná a korongot. Így a korong élettartama rendkívül rövid lenne, kevesebb mint egymillió év. Azonban ha egy korong nem marad elég hosszú ideig a csillag körül ahhoz, hogy a porszemcsék összetapadjanak, kavicsokká alakuljanak, és egy bolygó magját képezzék, akkor hogyan jöhetnek létre bolygók?

A kutatók szerint két különálló mechanizmus vagy akár ezek kombinációja is létezhet, amelyek lehetővé teszik a bolygókeletkezési korongok fennmaradását a nehezebb elemekben szegény környezetekben.

Az egyik elmélet szerint a korong szétfújásához a csillag sugárnyomást fejt ki. Ahhoz, hogy ez a nyomás hatékony legyen, a hidrogénen és héliumon kívül nehezebb elemeknek is jelen kellene lenniük a gázban. Azonban az NGC 346 nevű, nagy tömegű csillaghalmaz a Napunk kémiai összetételében előforduló nehezebb elemeknek csak körülbelül tíz százalékát tartalmazza. Talán egyszerűen csak tovább tart, míg egy ilyen halmazban lévő csillag szétszórja a korongját.

A második elmélet azon alapul, hogy egy Nap-típusú csillag kialakulásához nagyobb gázfelhő szükséges, ha kevés a nehezebb elem. Egy nagyobb gázfelhő nagyobb korongot eredményez, így több anyag található a korongban, ezért hosszabb időbe telik a korong szétfújása, még akkor is, ha a sugárnyomás ugyanúgy működik.

„Ha több anyag van a csillagok körül, az akkréció hosszabb ideig tart” – mondta Sabbi. „A korongok tízszer hosszabb ideig maradnak fenn. Ez hatással van arra, hogyan alakulnak ki a bolygók, és milyen rendszerek jöhetnek létre az ilyen környezetekben.”

A kutatócsoport tanulmánya a The Astrophysical Journal 2024. december 16-i számában jelent meg.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás