Az XO-3b nevű planétát bő egy évvel ezelõtt fedezték fel csillaga előtti átvonulása során, egy, a Hawaii-szigeteken működtetett távcsőhálózat segítségével. Meglehetõsen nagy, a Jupiterénél mintegy 12-szer nagyobb tömegével (ami már közelíti a barna törpecsillagok tömeghatárát), valamint a rövid keringési ideje ellenére meglehetõsen elnyúlt pályája miatt már ekkor különleges exobolygónak számított – úgy tűnik azonban, hogy az égitest további érdekességeket is tartogathat a tudósok számára.
Egy európai és amerikai csillagászokból álló kutatócsoport a Franciaországban lévő Haute-Provence Obszervatórium 1,93 m-es távcsövével, valamint a rászerelt spektrográffal vizsgálta a planéta keringésének a központi csillag fénygörbéjére és színképére kifejtett hatásait. A csillag látóirányú sebességének apró, periodikus változását bemutató, ún. radiálissebesség-görbe, valamint a fénygörbe bolygóátvonulás idején felvett szakaszának alapos elemzése révén a szakemberek a kísérő újabb meglepő tulajdonságával szembesültek. A vizsgálatok eredménye szerint a mindössze 3,2 nap keringési idejű égitest pályájának síkja meglehetősen nagy, mintegy 70±15 fokos szöget zár be a csillag egyenlítőjének síkjával.
Az XO-3b feltételezett keringési pályája, összehasonlítva az általános esettel (kis kép) (NewScientistSpace)
Ez azért meglepő, mert a jelenlegi elméletek szerint a bolygók a csillag életének korai szakaszában, a központi égitest körül lévő akkréciós korongból alakulnak ki – a gázból és porból álló korong középsíkja pedig megegyezik a csillag egyenlítői síkjával. A bolygók későbbi, végleges keringési síkja általában közel marad ehhez az alapsíkhoz (a Naprendszerben egyik planéta esetében sem nagyobb a két sík eltérése 8 foknál). Az XO-3b esetében tapasztalható, nagy mértékû eltérésre esetleg egy korai, gigantikus ütközés szolgálhatna magyarázattal, ami a fiatal planétakezdemény és egy másik bolygócsíra között történhetett. Ez az elképzelés viszont abból a szempontból problémás, hogy az XO-3b nagy tömegét figyelembe véve szinte biztos, hogy csak egy kisebb bolygócsírával ütközhetett, ilyen esetekben pedig általában a kisebb test – vagy az abból maradt törmelék – lökődik ki az eredeti pályáról (a Naprendszerben lévő, nagy pályahajlású kisbolygók keletkezését is hasonló elméletekkel magyarázzák).
Két bolygócsíra ütközésének fantáziarajza (NASA/JPL, Caltech)
A kutatók saját bevallása szerint eredményeik további megerősitésre szorulnak; ám ha végleg bebizonyosodik a különc exobolygó pályahajlásának extrém nagysága, akkor még alaposabban meg kell vizsgálni az ütközéses teória valoszínűségét. Ezzel párhuzamosan az is további elemzésekre szorul, hogy minden esetben helytálló lehet-e az ilyen típusú, csillagukhoz közeli óriásbolygók (az ún. "forró Jupiterek") jelenlegi kialakulási elmélete. Eszerint ezek a planéták eredetileg a csillagtól távolabb keletkeztek, és folyamatos befelé vándorlás (ún. migráció) során érték el végső helyzetüket. Az XO-3b esetében viszont felmerülhet az is, hogy esetleg egy szomszédos csillag közeli elhaladása, vagy több, nagyobb tömegű bolygókezdemény együttes gravitációs hatása vezetett végül a planéta különös keringési pályájának létrejöttéhez.
A G. Hébrard (Institute of Astrophysics in Paris) által vezetett kutatócsoport cikke az Astronomy and Astrophysics c. folyóirat szeptemberi számában jelent meg.
Forrás: NewScientistspace, 2008.09.22.
Kapcsolódó cikkünk:
Újabb rekorder bolygók a Naprendszeren kívül
