Másik galaxisból érkezett bolygórendszert fedeztek fel

759

A felfedezés a Chilében, a La Silla csúcson működő 2,2 méteres ESO/MPG teleszkópon üzemelő FEROS (Fibre-fed Extended Range Optical Spectrograph) spektrográf adatai alapján született. A bolygó egyik különlegessége, hogy a jelenleg az ún. Helmi-áramlásban, tőlünk körülbelül kétezer fényévre található központi csillaga valaha a Tejútrendszer egyik kísérő törpegalaxisának tagja volt, ilyen értelemben egyedi az elmúlt 15 év során detektált közel ötszáz exobolygó között. Mintegy 6-9 milliárd évvel ezelőtt azonban a Galaxis darabjaira szaggatta a kísérőjét, és egyes részeit bekebelezte, így a HIP 13044 katalógusjelű csillag is a Tejútrendszer részévé vált. A másik érdekesség az, hogy a HIP 13044 túljutott már azon a fejlődési fázison, amikor vörös óriássá fúvódott fel – ezt a bolygó még túlélte -, most újra az összehúzódás állapotában van, a magjában héliumot éget, azaz élete vége felé jár, így bolygója sorsa is jó eséllyel végleg megpecsételődött, a csillag következő felfúvódása már végzetes lesz számára. A J. Setiawan (Max-Planck-Institut für Astronomie) által vezetett kutatócsoport pontosan olyan exobolygók után kutatott, melyek ilyen csillagok körül keringenek, azaz a felfedezés tulajdonképpen egy szisztematikus keresés eredménye. Setiawan szerint az eredmény még azért is különösen érdekes, mert a HIP 13044 b pályafutásának valószínű végkifejlete előrejelzi a Naprendszer bolygóinak sorsát is, amikor mintegy 5 milliárd év múlva a Napból is vörös óriás válik.

Fantáziarajz a HIP 13044 katalógusjelű csillagról és bolygókísérőjéről.
[ESO/L. Calçada]

A HIP 13044 b közel kering a csillagához, a 0,116 csillagászati egység fél nagytengelyű elliptikus pálya legközelebbi pontján attól mintegy 0,055 csillagászati egység – valamivel több, mint 8 millió kilométer – távolságra van csak, ez pedig kisebb a csillag átmérőjénél. Egy keringés időtartama 16,2 nap. Setiawan és munkatársai azt sejtik, hogy a pálya mérete egykor sokkal nagyobb volt, a bolygó a vörös óriás fázis alatt kerülhetett ilyen közel a csillaghoz. Elképzelhető, hogy valaha a rendszernek több bolygója is volt, de azokat a csillag elnyelte, amikor vörös óriássá fúvódott fel. Ezt az elképzelést az is alátámasztja, hogy a HIP 13044 egy horizontális ági csillaghoz képest viszonylag gyorsan forog: az ehhez szükséges plusz impulzusnyomatékot éppen a bekebelezett bolygóitól szerezhette. A HIP 13044 b spektroszkópiai adatokból származtatott tömege a Jupiterének legalább 1,25-szorosa, ami a csillagától mért kis távolságával együtt indokolja, hogy a forró jupiterek közé soroljuk.

A HIP 13044 érdekes kérdéseket vet fel az óriásbolygók kialakulásával kapcsolatban is, ugyanis nagyon kicsi a fémtartalma, kisebb, mint bármelyik kísérővel rendelkező csillagé. Setiawan szerint az ilyen kis fémtartalmú csillagok bolygói valószínűleg a jelenlegi, széles körben elfogadott bolygókeletkezési modell által leírt módtól eltérően alakulhatnak ki.

Az eredményeket részletező szakcikk 2010. november 18-án jelent meg a Science magazin nyomtatott változatának elektronikus előfutárában (Science Express).

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás