Egyszerre keletkeznek bolygók egy kettőscsillag komponensei körül

1112

Bár az égre felnézve a csillagok magányos fényforrásoknak tűnnek, folyamatosan fejlődő műszereink segítségével egyre többükről sikerült kimutatni, hogy valójában kettős (vagy akár hármas, négyes) rendszerek tagjai. Hogy kettőscsillagok körül akár bolygók is létezhetnek, sokáig csak a tudományos fantasztikum világában volt elképzelhető (emlékezzünk csak a Csillagok háborúja c. filmeposz egyik fontos helyszínéül szolgáló Tatooine bolygóra). Az utóbbi másfél-két évtized kutatásai során azonban bebizonyosodott, hogy a bolygókeletkezés folyamata nem csak magányos csillagok esetében játszódhat le: a szakemberek több olyan kettőscsillagot is találtak, melyek egyik komponense körül planéta kering (sőt, akadt már olyan jelölt is, ahol a bolygó egyszerre két csillag körül mozoghat). Azonban olyan kettős rendszert, amelyben mindkét komponens bolygókkal rendelkezik, még nem ismerünk.

Néhány nappal ezelőtt viszont egy bíztató eredményeket közlő cikk látott napvilágot: Rita Mann doktorandusz-hallgató és Dr. Jonathan Williams (University of Hawaii) egy kettőscsillag mindkét tagja körüli, éppen beindulóban lévõ bolygórendszer-keletkezési folyamatot figyelt meg. Az első csillagpáros, melynek mindkét komponense körül kimutatták a bolygószületés elsõ lépcsõfokának számító, porból és gázból álló protoplanetáris korongot, az igen aktív csillagkeletkezési területként ismert Orion-ködben található, tőlünk mintegy 1300 fényévnyire. A 253-1536 katalógusszámú kettőscsillag egyik tagjának porkorongja már korábban ismert volt: a korong árnyéka jól látszott a Hubble Űrtávcső egyik felvételén. A másik csillag körüli korong létét azonban a látható tartományban készített kép alapján nem lehetett bizonyítani.

A mindössze néhány tíz Kelvin hőmérsékletű porkorongok sugárzása leginkább a távoli infravörös és szubmilliméteres tartományban észlelhető, ezért a két hawaii-i csillagász a szigetcsoport legmagasabb hegyén (Mauna Kea) található SMA (Submillimeter Array) távcsőhálózat segítségével készített felvételeket a rendszerről.  A kutatók a mérések kiértékelése során rábukkantak az addig rejtőzködő porkorongra, sőt, becslést tudtak tenni a korongok méretére és tömegére is.

Balra az SMA 880 mikronos hullámhosszon, jobbra a HST optikai tartományban készített felvétele a 253-1536 jelű kettős rendszerről – utóbbi képen jól látszik a nagyobb tömegű porkorong árnyéka (University of Hawaii, ill. N. Smith, University of California at Berkeley).

A korábbi és az új ismeretek birtokában kialakult egy átfogó kép a 253-1536 jelû rendszerről. Mindkét csillag Napunknál kb. háromszor kisebb tömegű és annál jóval hidegebb vörös törpe, melyek egymástól 400 Csillagászati Egységre keringenek (egy teljes keringés ideje mintegy 4500 év). A most talált korong tömege húszszor, míg a HST képén is azonosított porkorong tömege hetvenszer nagyobb a Jupiter tömegénél – utóbbi a legnehezebb protoplanetáris korong, amit valaha is találtak az Orion-köd területén.

Mann és Williams az Astrophysical Journal folyóirat júliusi számában számolt be eredményeikről, melyek további motivációként szolgálhatnak a kettőscsillagok körüli bolygókeletkezés vizsgálatához.

Forrás: ScienceDaily, 2009.07.02.

Hozzászólás

hozzászólás