Méteresnél is jobb felbontásúak az LRO első felvételei a Holdról

997

A NASA 2009. június 18-án útnak indított LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) holdszondája sikeresen pályára állt és elkészítette első részletes felvételeit a Hold felszínéről. Annak ellenére, hogy ezek még csak a fedélzeti kamerák tesztelésére készített technikai célú fotók, igen részletesen mutatják égi kísérőnk felszínét, a rajtuk látszó legkisebb részletek 1 m-nél is valamivel kisebbek (a névleges felbontás 73 cm). A jelenlegi tervek szerint augusztus közepétől már fél méteres részleteket is megmutató fényképek készülhetnek. Ezek lesznek egyébként a Hold körüli pályáról valaha rögzített legrészletesebb felvételek. Összehasonlításul: a japán SELENE-1 (Kaguya), valamint az indiai Chandrayaan-1 holdszondák fedélzeti képfelvevő rendszere mintegy tíz méteres, a kínai Change-1 pedig csak kb. száz méteres felbontású képeket küldött vissza a Földre.

A Hold körüli pályára állás manőverei között az égitesttől először nagyobb távolságra repült el az LRO/LCROSS holdszonda-komplexum. Ez alatt az LCROSS egység kamerája készített távoli felvételeket, de csak kisebb felbontással. Az ennél jóval nagyobb felbontású képek az LRO keringő egység LROC (LRO Camera) rendszerével készültek. Az alábbi kép a Mare Nubium (Felhők Tengere) mellett keletebbre elterülő, kráterekkel borított felföld egy részletét mutatja a Hell Miksa (1720-1792) magyar csillagászról elnevezett Hell-kráter közelében.

Az LRO holdszonda első felvételeinek egyike a Mare Nubium 1,4 x 1,4 km-es részletét mutatja 1 méteresnél is finomabb felbontással. A holdi északi irány lefelé van (kép: NASA).

Az itt bemutatott második fénykép ugyanazon felföld egy kráterekkel sűrűbben borított részét ábrázolja. Az elnyújtott alakú, egymással csaknem párhuzamos hossztengelyű kráterek egy nagyobb becsapódáskor sugárirányban kidobódott és a felszínre visszahullott törmelékek által kivájt másodlagos alakzatok. Az éles peremű kisebb kráterek fiatalabbak és kisebb égitestek, meteoritok becsapódásával keletkeztek.

Kráterekkel sűrűbben borított felszín a Holdon (kép: NASA).

Az LRO a legutóbbi holdszondákhoz hasonlóan a Hold körül poláris pályán fog keringeni, mintegy 50 km-es magasságban. Kutatásait a tervek szerint egy évig fogja végezni, ami alatt elkészíti az eddigi legrészletesebb holdtérképet, illetve a felszín fizikai és geológiai tulajdonságait minden korábbinál alaposabban felderíti.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás