Fekete lyuk fújta buborék

1165

A Cygnus X-1 röntgensugárzó kettős rendszer, tőlünk 6000 fényévre, amelyben a kb. 10 naptömegű fekete lyuk anyagot szív el társától. Az objektumot Elena Gallo (University of Amsterdam) és kollégái a Westerbork rádióteleszkóp, valamint a 2,5 méteres Isaac Newton teleszkóp optikai megfigyelései alapján vizsgálták. A rádiótartományban rögzített adatok egy kiterjedt buborékot mutattak a csillagközi térben, amit a jelek szerint a fekete lyuk akkréciós korongjából kiinduló anyagkibocsátás hoz létre. A buborék pereme ott rajzolódik ki a rádióhullámhosszakon, ahol a táguló anyag a környező csillagközi gázzal ütközik. Az akkréciós korong anyagsugara révén adott idő alatt kibocsátott összenergia kb. 100 ezerszerese a Nap által kibocsátott összenergiának.

A buborék rádiótérképe (Elena Gallo et al. nyomán)

A megfigyelt buborék közel 10 fényév átmérőjű, tágulási sebessége nagyságrendileg 100 km/s lehet, utóbbi alapján a képződményt létrehozó erős anyagkibocsátás közel egymillió éve kezdődött. A megfigyelés arra hívja fel a figyelmet, hogy a fekete lyukakat nem csak mint anyagot és energiát elnyelő objektumokat kell nyilvántartani. A befelé spirálozó gáz jelentős része anyagsugarak formájában kirepül és ezzel az objektum aktívan befolyásolja környezetét. Mindezt eddig főleg a nagyon nagy tömegű fekete lyukaknál vettük figyelembe, de úgy tűnik, hogy a csillagtömegű fekete lyukak is erősen hatnak környezetükre, főleg ha figyelembe vesszük, hogy sok millió lehet belőlük a Tejútrendszerben.

Forrás: R.A.S. PR

Hozzászólás

hozzászólás