A jelenlegi elgondolások szerint a csillagtömegű fekete lyukak legalább kb. 25 naptömegű csillagok élete végén keletkeznek. Az ekkor történő szupernóva-, illetve egyesek által hipernóva-robbanásnak nevezett kataklizma keretében az összeomló belső tartományokból a sugárzás jelentős része két, ellentétes irányba mutató anyagsugár formájában távozik. Ha ezek egyike felénk mutat, akkor láthatunk gammavillanást, azok közül is a hosszabb lefutásúakat.
Általánosan elterjedt vélemény volt, hogy egy fekete lyuk kialakulása gyors folyamat, és a fenti robbanás keretében az energia nagyon rövid idő alatt szabadul fel. Az ezt követő utófénylés már csak a robbanáskor kirepült és a közelben lévő, vele ütköző anyag kölcsönhatásának az eredménye. A SWIFT űrteleszkóp észlelései szerint azonban a hosszabb gammavillanások mintegy felénél a robbanás kezdetét követő öt percen belül is jelentkezik erős aktivitás.
A SWIFT műhold (NASA, Sonoma State University, Aurore Simonnet nyomán)
Alkalmanként kettő, három, vagy négy nagyobb „utórobbanás” is megfigyelhető, amelyek keretében intenzív röntgensugárzás érkezik a kezdeti, még a gamma hullámhosszakon domináns villanás után. Az ilyen röntgenflereket követően a kezdeti villanás után közel egy nappal is észleltek már átmeneti felfényesedést. Mindez a 2005. május 2-án jelentkezett GRB 050502B jelű villanásnál volt eddig a legfeltűnőbb. Ez a Leo csillagkép irányában történt, és kezdeti intenzív szakasza 17 másodpercig tartott. Mintegy 500 másodperccel később váratlanul felerősödött a sugárzás a röntgen tartományban, közel százszor intenzívebbre, mint ahogy ezt megelőzően jelentkezett. Eddig a SWIFT közel egy tucat esetben detektált egyértelműen hasonló, markáns jelenséget.
David Burrows és Mészáros Péter (Pennsylvania State University) elgondolása szerint a jelenség keretében a robbanástól eredetileg kilökött anyag egy része visszahullik a fekete lyukba. Egy másik, de hasonló teória szerint a kifelé haladó anyagsugár egyes részei sűrűbb gázzal találkoznak. Ettől lelassulnak és vissza is hullhatnak, az egyes anyagcsomók pedig egymással ütköznek – esetleg a fekete lyukban fejezik be pályafutásukat, szintén a robbanás után növelve a fekete lyuk tömegét.
Forrás: NASA PR 2005.08.18.