Majdnem gömb alakú csillagot talált a Kepler

99

A Kepler-űrtávcső adatai alapján egy kutatócsoport asztroszeizmológiai módszerekkel példa nélküli pontossággal határozta meg egy csillag lapultságát. Az ötezer fényévre lévő égitest a jelenleg ismert “legkerekebb” objektum.

A csillagok nem gömb alakúak, mivel a tengely körüli forgásuk miatt fellépő centrifugális erők kisebb-nagyobb mértékben lapulttá teszik őket, így alakjuk inkább forgási ellipszoiddal közelíthető. Minél gyorsabban forog egy csillag, annál lapultabb lesz. A Nap rotációs periódusa 27 nap körüli, az egyenlítői sugara pedig 10 kilométerrel nagyobb a poláris sugárnál. A Föld esetében a különbség 21 km. Most egy kutatócsoport talált egy nagyon lassan forgó csillagot, amelynek lapultsága majdnem nulla, az egyenlítői és poláris sugara közötti különbség mindössze 3 km, ami a csillag 1,5 millió km-es közepes sugarához képest elenyészően kicsi, azaz alakja nagyon közel van a gömbhöz. Laurent Gizon (Max Planck Institute for Solar System Research, University of Göttingen) és munkatársai a Kepler-űrtávcső adatai alapján asztroszeizmológiai – a csillag rezgéseit elemző – módszerekkel vizsgálták a nagyjából 5000 fényévre lévő Kepler 11145123 jelű forró és fényes csillagot, amely kétszer nagyobb a Napnál, tengelyforgási üteme pedig harmada központi csillagunkénak.

Gizon és kollégái azért kezdték el tanulmányozni éppen ezt a csillagot, mert tisztán szinuszos oszcillációk gerjesztődnek benne. A periodikus kitágulás és összehúzódás okozta fényességváltozást a Kepler-űrtávcső több, mint négy éven keresztül folyamatosan észlelte. A különböző csillagrajzi szélességekre az oszcilláció különböző módusai jellemzőek, ezért a kutatók az alacsony és a magas szélességekre jellemző módusok frekvenciáit vizsgálták, ennek eredményeként pedig megállapították, hogy a csillag egyenlítői sugara mindössze 3±1 km-rel nagyobb a poláris sugárnál. Gizon szerint így a Kepler 11145123 a “legkerekebb” égitest, amelynek megmérték a lapultságát.

20161122_majdnem_gomb_alaku_csillagot_talalt_a_kepler_1
A Kepler 11145123 jelű csillag a “legkerekebb” ismert égitest. A 3 millió km átmérőjű csillag rezgései alapján az egyenlítői sugara mindössze 3 km-rel nagyobb a poláris sugárnál. A fele akkora Nap esetében ez az érték háromszor nagyobb. (Mark A. Garlick)

Meglepetésre a csillag lapultsága még annál is kisebb, mint ami a nagyon lassú forgásából várható lenne. Gizon és munkatársai azt feltételezik, hogy az alacsony szélességeken megjelenő mágneses tér okozhatja ezt. Ahogyan a helioszeizmológia segít a Nap mágneses terének tanulmányozásában, úgy használható az asztroszeizmológiai a csillagok mágneses terének vizsgálatában, különösen a gyenge terek esetében, amelyeket egyéb módszerekkel nagyon nehéz detektálni.

A Kepler 11145123 nem az egyedüli csillag, amelynek fényessége és oszcillációi is megfelelőek az ilyen típusú vizsgálatokhoz. Gizon és kollégái egyéb, a Kepler-űrtávcső által mért csillagokra is alkalmazni akarják a módszerüket, de a közeljövő fényes csillagokat megfigyelő űrmissziói, például a TESS és a PLATO majdani célpontjai is szerepelnek a listájukon. Gizon szerint különösen érdekes lesz azt látni, hogy a gyorsabb forgás és az erősebb mágneses tér hogyan változtatja meg a csillagok alakját, amivel az asztrofizikai egyik fontos elméleti területe az észlelőcsillagászat részévé is válik.

Az eredményeket részletező szakcikk a Science magazin Science Advances portálján jelent meg.

Forrás: ScienceDaily 2016.11.16.

Hozzászólás

hozzászólás