Versenyben a Tejútrendszer legfényesebb csillaga címért

1397

A most még ezüstérmesnek tartott egyik kihívó a "Pünkösdi rózsa köd" csillaga (Peony nebula star) elnevezéssel illetett objektum, melynek becsült energiakibocsátása a NASA Spitzer űrteleszkópja és az ESO Chilében működő NTT (New Technology Telescope) távcsövének infravörös mérései alapján 3,2 milliószorosa a Napénak. A jelenlegi uralkodó az η (éta) Car csillag, melynél ez az arányszám 4,7 millió körül van. Ezek az értékek azonban csak durva becslések, hiszen a méréseket sok tényező befolyásolja. Többek között az, hogy a Peony-köd csillaga mélyen a Galaxis centrumában található, így fényének rengeteg gyengítő hatású poron kell áthatolnia mire hozzánk ér, így még az is elképzelhető, hogy valódi teljesítménye hasonló a csúcstartóéhoz, esetleg meg is haladhatja azt.

A Sagittarius csillagképben megfigyelhető, tőlünk körülbelül 26000 fényévre lévő "Pünkösdi rózsa köd" (Peony nebula), melyben a Tejútrendszer második legfényesebb csillaga található.
[NASA/JPL-Caltech/Potsdam University]

A WR 102ka katalógusjelű, az ún. Wolf-Rayet csillagok közé tartozó objektumról a kutatók már korábban is tudtak, de a kiugróan magas energiakibocsátás ténye, pontosan a Tejútrendszer centrumának irányában érvényesülő nagymértékű fénygyengítés miatt, eddig rejtve maradt előttük. A Spitzer poron is átlátó rendkívül érzékeny infravörös műszerei, illetve a legjobb technológiával felszerelt földi teleszkópok kellettek ahhoz, hogy – szinte szó szerint – fény derüljön titkára. A kutatás vezetője, Lidia Oskinova (Potsdam University) szerint nem elképzelhetetlen, hogy a por takarásában további nagyon fényes csillagok rejtőzködhetnek, melyek szintén eséllyel szállhatnak versenybe a legfényesebb csillag cím elhódításáért.

A Peony-köd kompizit képe. A színezett felvétel három, különböző infravörös hullámhosszon a Spitzer űrteleszkóp két különböző műszerével készített képből állt össze. A színek jelentése a következő: kék – 3,6 mikron, zöld – 8 mikron, vörös – 24 mikron. A kérdéses csillag az inzert közepén lévő fehér körben látható.
[NASA/JPL-Caltech/Potsdam University]

A legfényesebb csillagok egyben a legnagyobb tömegűek is. A csoport a WR 102ka kezdőtömegét 150 és 200 naptömeg közé teszi. Nagyon kevés ilyen óriási csillagot ismerünk, hiszen ez a tömeg jóval meghaladja azt, ami egy csillag létrejöttéhez szükséges. A mai elméletek azt jósolják, hogy ilyen nagy kezdőtömeggel születő objektumok nem lehetnek stabilak, ezért inkább két vagy három kisebb csillagra bomlanak szét. Ugyanakkor a WR 102ka-nak nem csak a tömege, de a mérete is óriási: átmérője a Napénak körülbelül százszorosa, azaz képzeletben annak helyére téve körülbelül a Merkúr pályájáig érne.

Az óriási kezdőtömeg azt is jelenti, hogy a csillag élete viszonylag rövid, mindössze néhány millió év. Ennek során erős csillagszél formájában rengeteg anyagot veszít. A forró kék objektum intenzív ultraibolya sugárzásának hatására a csillagszélben kifele áramló részecskék nagyon gyorsan, néhány óra alatt elérik az óránkénti 1,6 millió kilométeres sebességet. Andreas Barniske (Potsdam University) szerint maga a köd is a kiáramló porból jött létre. A csillag halála az életéhez hasonlóan grandiózus jelenség lesz. A pályafutását lezáró szupernóva-robbanás Oskinova és kollégái szerint bármikor bekövetkezhet. Ennek során a közelében található bármely egyéb égitest (például közeli csillagok bolygói) meg fog semmisülni. Pozitív hozadékként azonban a robbanás lökéshulláma fel fogja gyorsítani a csillagkeletkezést a környező intersztelláris anyagban.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás