Ilyen égitest márpedig nincs!

698

A most bejelentett 2008 KV42 jelű kisbolygó pályaelemeire pillantva hirtelen egy kacsacsőrű emlős jut eszünkbe, melynek mintha minden tagját másfajta állattól vették volna kölcsön. A Hawaii-szigeteken felállított 3,61 m-es Canada-France-Hawaii Telescope-pal felfedezett 50-60 km átmérőjű égitest a Kuiper-objektumok távolságában található, a pálya lapultsága azonban a rövidperiódusú üstökösökére, kibillentsége viszont az Oort-felhő üstököseire emlékeztet, míg napközelpontja a Kentaur típusú égitestekére jellemző.

A felfedezést eredményező 3,61 m-es Canada-France-Hawaii Telescope kupolája a Mauna Kea csúcsán.

A kisbolygót 2008. május 31-ei felvételeken azonosította Brett Gladman, John J. Kavelaars és Jean-Marc Petit. A 24 magnitúdós égitest (ez 16 milliószor halványabb, mint a szabad szemmel még látható leghalványabb csillagok) jelenleg a Neptunusz távolságában, kb. 31 CSE-re található a Naptól, ám messze az ekliptika síkja fölött, a Hercules csillagképben látszik. Az égbolton elfoglalt különleges helyzete miatt azonnal magára vonta az észlelők figyelmét, és július közepéig még öt alkalommal észlelték. A megfigyelések alapján számított pálya olyan égitestre utal, melyhez hasonlót még sosem találtunk a Naprendszerben.

A kisbolygókat mozgásuk alapján különíthetjük el az állócsillagoktól. 

A kisbolygó átlagos naptávolsága 46 CSE, keringési ideje pedig 312 év, ami egy teljesen átlagos Neptunuszon túli, más néven Kuiper-objektumhoz teszi hasonlóvá. Ezek azonban a körhöz közeli alakú pályán járnak, a 2008 KV42 viszont igencsak elnyúlt, 0,56-os excentricitású pályán mozog.  Ez az érték a Jupiter-család 5-8 éves keringési idejű üstököseire jellemző adat. Az elnyúlt pálya miatt komoly mértékben, 20 és 72 CSE között változik az égitest naptávolsága. Az előbbi adat, ami a napközelpont távolsága, egy Kentaur-objektumé is lehetne, amely az óriásbolygók között keringve várja, hogy valamelyik planéta gravitációs terével lendítsen egy nagyot rajta. Már ez a három ellentmondás is különlegessé tenné a KV42-t, az igazi meglepetést azonban a pályahajlás jelenti, melynek értéke 103 fok! Nem elírásról van szó, a csillagászatban így jelölik, ha egy égitest a bolygókkal ellentétes, retrográd irányba kering. A 90 fok a földpályára pontosan merőleges mozgást jelöli, a 91 fok pedig egy 89 fokos hajlású, retrogád keringést. Ezek alapján égitestünk mozgása retrogád és 77 fokos szöget zár be a Föld pályasíkjával. Ez egyértelműen az Oort-felhőből érkező hosszúperiódusú üstökösökre emlékeztet.

A 2008 KV42 pályája és helyzete a külső bolygók pályájához és jelenlegi elhelyezkedésükhöz viszonyítva. A kisbolygó 2034-ig még közeledik a Naphoz.

Ennyi össze nem illő paraméter után már csak az a kérdés, hogy honnan származik, és miként került ilyen rendhagyó pályára ez a nem is kicsi égitest. Az előzetesen számított, még igen bizonytalan pálya az Uránuszt közelíti meg a legjobban, de tőle is legalább 3-4 CSE távolságra vezet, így nehéz bármi konkrétat állítani. Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy forgástengelyének ferdesége miatt pont az Uránusz lóg ki a bolygók sorából, ráadásul a 97 fokos ferdeség csak 6 fokkal kevesebb a 2008 KV42 103 fokos pályahajlásánál. Lehet, hogy az Uránusz egyik megszökött holdját találtuk meg?

Hozzászólás

hozzászólás