Magyar marsexpedíció bolygónk legmagasabb vulkánjára

2799

Magyar szerkesztésű különszám jelent meg az Astrobiology folyóiratban Földünk legmagasabb tűzhányójának helyszíni, Mars-analóg vizsgálatáról.

Extrém szárazság és kemény hideg, erős UV sugárzás a felhőtlen égből és vad szél koptatta pusztaság. Mindez egy vulkán kietlen lejtőjén, ahol életnek nyoma sincs – mindez a Földön, egy extrém helyszínen. Ez az Ojos del Salado vulkán, Földünk legmagasabb tűzhányója, amely az Andok-hegyvidékén, az Atacama-sivatag mellett emelkedik. Itt zajlott 2018 telén (a helyi nyár idején) a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK), az ELTE és a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány közös terepi kutatóprogramja. A szakemberek kifejezetten a kellemetlen körülmények miatt küzdötték fel magukat a hegyre, annak ugyanis több jellemzője segít jobban megérteni a Mars fejlődéstörténetét, űrszondás kutatási lehetőségeit, és az extrém életformák túlélési esélyeit a vörös bolygón.



Az Astrobiology folyóirat különszáma a magyar eredményekkel.

A térség sivatagnak számít, mivel nagyon kevés és kiszámítatlan a csapadék – noha nagy magasságban, főleg 6000 m felett időnként havazás is előfordul, de sokszor kopár a vidék. Az Ojos del Salado vulkán 6893 m-es magasságot ér el, és utoljára közel 30 ezer évvel ezelőtt volt aktív. Azóta csak az erős szél alakítja a vidéket, amely hatékonyan mozgatja a vulkáni port, ezért növényzetnek és talajnak nyoma sincs. Korábban gleccserek is voltak a térségben, azonban ma már csak a nyomuk figyelhető meg. Ugyanakkor a felszín alatt 5200 m magasság környékén megjelenik a jég, és 5600 m magasság felett már összefüggő permafroszt, azaz örökké fagyott „talaj” a felszín alatt. Mindezek a Marshoz is hasonlítanak, ahol szintén sok gleccsernyom mutatkozik és jég is van a felszín alatt.

Látványos a szél és a jég kölcsönhatása, ami a Marson is hasonlóan aktív lehet: ahol a szél porréteggel takarja be a havat, azt megőrzi akár éveken át, és később olvadással lefolyásokat eredményezhet. Sok száraz vízfolyásnyom mutatkozik a vulkánon, amelyekben csak nyáron és csak nappal folyik víz, ekkor is csak térben egymástól elkülönült kis szakaszokban: az eltemetett hó vagy jég megolvad, 5-10 métert folyik, majd a szemcsék közé szivárog és megfagy, éjszakára pedig teljesen leáll a folyamat. Mindez igen érdekes potenciális analógiája lehet a marsi folyamatoknak. A bepárlódó tavak is hasonlóságot mutathatnak a marsiakkal. Ezek a vulkán közelében többnyire néha csak időszakosak, és területük jó részét világos sókiválások borítják, amelyekben karbonát, aragonit, anhidrit, talk és agyagásványok jellemzőek – akárcsak a Marson.

Nagy magasságban a napfény a jég szublimációja révén meredek tornyokat, ún. penitenteszeket alakít ki.

Az Astrobiology folyóirat júniusban megjelent különszámában a magyar kutatók eredményeiből olvashatóak cikkek, Kereszturi Ákos (CSFK) szerkesztésében. Ezek között találhatók meteorológiai modellszámítások, amelyek segítenek előre jelezni, milyen hőmérsékleti viszonyok jellemzőek egy ilyen száraz, egyenetlen hegyvidéken. Ezek becslése a Marson nehéz, ugyanis kicsi a légnyomás, és a felszín melegedése, majd hűlése igen gyors. Az Ojos del Salado területén nyert tapasztalatok segítenek a marsi viszonyok előrejelzésének fejlesztésében. A vulkánon a felszín alatti hőmérsékletet az ELTE és a Földgömb alapítvány munkatársai már több éve monitorozzák beásott felszín alatti hőmérőkkel. Az adatok értelmezése alapján időnként olvadásos események is megjelenhetnek, de a gyors felszíni párolgás, illetve szublimáció miatt nem nagyon alakulnak ki úgynevezett periglaciális felszínformák, és a szél hatása dominál.

Az Ojos del Salado csúcsa közelében található Földünk legmagasabban fekvő állandó tava, amit a már csak pislákoló vulkáni hő tart folyékonyan. A 6480 m magas kráter tavában, illetve annak üledékében többféle mikroorganizmus mutatkozott. A kicsit savas környezetben hidegkedvelő (pszikrofil) fajok jellemzőek, közöttük is eltérő fajták a kissé eltérő hőmérsékletű területek szerint. Kisebb magasságban, 5900 m körül a permafroszt olvadása nyomán keletkező tó vizében szintén többféle, de a fentiektől eltérő mikrobák voltak jellemzőek.

Fúrásos mintavétel a Laguna Santa Rosa bepárlódott sós üledék borította területén, az ExoMars 2020 rover marsi fúrásainak támogatására.

Az elemzések alapján a terület sok olyan Mars-releváns vonatkozást mutat, amely más, szintén extrém földi helyszíneken nem fordul elő. Ezek egyike a nagy tengerszint feletti magasság miatt előálló erős UV sugárzás, amely intenzívebb bármelyik másik földi Mars-analóg területen jellemzőnél. Emellett a szárazság és a hideg is ritka párosítás – egyedül az antarktiszi Szárazvölgyekben mutatkozik hasonló, de ott nincsen vulkáni hőforrás.

A kutatómunkát az NKFIH COOP-NN-116927, valamint a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 projektek, továbbá az ESA EXODRILTECH programja támogatta. Az expedíció helyszíni munkáját Aszalós Júlia, Heiling Zsolt, Kereszturi Ákos, Leél-Össy Szabolcs és Nagy Balázs végezték. Az otthoni laboratóriumi és modellezési munkában közreműködtek: Anda Dóra, Beleznai Szabolcs, Berényi Alexandra, Borsodi Andrea, Breuer Hajnalka, Ignéczi Ádám, Kapui Zsuzsanna, Király Csilla, Mari László, Megye Melinda, Nemerkényi Zsombor, Pál Bernadett, Skultéti Ágnes, Szabó Attila, Szalai Zoltán, Tordai Ágoston és Weidinger Tamás.

Hozzászólás

hozzászólás