A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös a héten földközelben volt és a déliről az északi égbolt felé tart. Március közepétől már a Taurus (Bika) csillagképben jár és kisebb távcsövekkel is meg lehet figyelni és már február vége felé meg lehet próbálni az észlelését a látóhatár közelében.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös felfedezése
Még 2024. március 3-án az arizonai a Mount Lemmon 2791 méter magas csúcsán levő 1,52 méteres (60 hüvelykes) tükörátmérőjű Cassegrain-távcsővel felfedeztek egy üstököst a Mount Lemmon Survey (MLS) égboltfelmérő program keretében. Az MLS égboltfelmérő programot a nem messze levő Catalina Obszervatórium által koordinált Catalina Sky Survey program (CSS) keretében hajtják végre. Ez a program a földközeli természetes objektumok (NEO, NEA, vagyis földközeli aszteroidák és a Föld közelébe kerülő üstökösök) felfedezésével és nyomon követésével foglalkozik, ami igen fontos a bolygónkra esetlegesen ütközési veszélyt jelentő kis égitestek időben történő felfedezésével és követésével kapcsolatban.
Az új üstököst Kacper W. Wierzchoś (sz. 1988, Lublin, Lengyelország) lengyel-amerikai kutató fedezte. Az üstökös elnevezése – az elnevezésre vonatkozó szabályoknak megfelelően – a felfedező vezetéknevét is tartalmazza: C/2024 E1 (Wierzchos).
A 2024. március 3-i felfedezésekor az üstökös látszó fényessége mintegy 20 magnitúdó volt, a kóma látszó átmérője 4 ívmásodperc, a csóva hossza mintegy 6 ívmásodperc, pozíciószöge (égi északtól kelet felé mérve) 320 fok volt. Felfedezésekor a Draco (Sárkány) csillagképben tartózkodott mintegy 2 fokos szögtávolságra a nű Draconos (Kuma) kettőscsillagtól, amely a Sárkány fejét alkotó négy csillag egyike.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös pályája hiperbola
Az üstökös pályája meghatározási pontosságához célszerű minél hosszabb pályaívet ismerni, vagyis minél hosszabb időintervallumban meghatározni a látszó égi pozícióit. A palomar-hegyi Zwicky Transient Factory (ZTF) program nagy látómezejű Oschin Schmidt-távcsövével 2025. február 29-én készült felvételeken sikerült megtalálni az új üstököst, valamint a felfedezése után márciusban más megfigyelőhelyeken készült felvételekből meghatározott pozíciókkal együtt lehetőség volt az üstökös pályájának pontos meghatározására.
A NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) számításai egy hiperbola pályát mutattak ki, ami a Naprendszer távoli vidékéről, az Oort-féle üstökösfelhőből a Nap felé közeledő üstököspályát jelent. A C/2024 E1 (Wierzchos) pályája excentricitása 1,000053, ami természetesen nem a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett üstököst jelent. Az üstökös a pályája napközelpontján 2026. január 20,78 világidőkor haladt át, a Naptól 0,565 CSE-re, ami a Merkúr és Vénusz pályája közötti távolságot jelent, de a földpálya (ekliptika) síkjától messze, déli irányban. Ugyanis a C/2024 E1 üstökös pályasíkja és a földpálya (ekliptika) síkjának hajlásszöge 76,23 fok, ami a merőleges irányhoz közel van, de az üstökös napkörüli keringésében a direkt irányt jeleneti, vagyis a nagybolygók keringési irányát közelíti.
A pályameghatározás szerint a C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös a 2024. március 3-i felfedezésekor a Naptól 8,052 CSE-re, a Földtől 7,954 CSE-re volt, vagyis a Szaturnusz pályájához közel, azon belül, de a földpálya síkjától nagy távolságban.
Honnan és mennyi idő alatt ért a Nap közelébe és merre távolodik el tőle ez az üstökös?
További, speciális égimechanikai számítások szerint az üstökös hiperbola pályája nagyon elnyújtott ellipszis pályákra változtatható, ugyanis az Oort-felhőből a Nap felé közeledik, illetve amikor távolodóban van a Naptól, akkor egymástól kissé eltérő ellipszis pályaszakaszon mozog. Ezek szerint az Oort-felhőből mintegy 42 ezer CSE (aphélium) távolságról indult a belső Naprendszer felé, és ezen az ellipszis pályán a keringési ideje közel 3 millió év volt (a befelé jövet ennek a fele, mintegy 1,5 millió év volt). A Naptól eltávolodó pályán az aphélium távolsága mintegy 7400 CSE lesz, és az új ellipszispályán a keringési ideje mintegy 200 év lesz (az új aphéliumot ennek fele ideje alatt, vagyis 100 év alatt éri el). Összehasonlításul: az Oort-felhő külső pereme a Naptól mintegy 1,5 fényévre van, vagyis az üstökös ennél jóval beljebb volt, amíg elindult befelé a Nap közelébe. A kifelé haladáskor csak a belső Oort felhőbe tér vissza.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös aktivitása és magjának mérete
Colin Snodgrass, az Edinburghi Egyetem Csillagászati Intézetének kutatója és nemzetközi kutatókból álló munkatársai a NASA James Webb (JWST) űrteleszkópja NIRSpec (Near Infrared Spectrograph) közeli infravörös érzékelő műszerével megfigyelték az üstököst, 2024. június 14-én, amikor az mintegy 7 CSE-re volt a Naptól, a vagyis még Szaturnusz távolságán belül. Ilyen nagy távolságra a Naptól a víz helyett a kibocsátott gáz szuperillékony CO és CO2 lehetett. A JWST megfigyelése szerint akkor a CO2 kibocsátási rátája (2,546 ± 0.019) x 1025 molekula/s volt. Snodgrass és munkatársai szerint a szublimált CO2 mennyiségét 13,7 km felső határú rádiuszú (27,4 km átmérőjű) üstökösmag tudná biztosítani. Ez már egy nagyobb méretű üstökösmagot jelentene.
Bár a Snodgrass és munkatársai a JWST pontos közeli infravörös színképi méréseit használták, azonban Adam Parhi és Dina Prialnik, a Tel Aviv-i Egyetem Földtudományi Intézetének kutatói pontosabb számítási módszerei szerint a C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös által a Naptól 7 CSE távolságban a megfigyelt CO2 kibocsátásához 2-10 km sugarú (4-20 km átmérőjű) üstökösmag lehetséges, vagyis a kisebb magméret a valószínűbb.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös napközelben, majd földközelben
Az alábbi ábrán a C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös napközeli helyzete és ugyanekkor a nagybolygók helyzete látható. Az üstökös a Naptól 0,565 CSE-re, a Földtől 1,366 CSE-re volt és a Földről nézve a Mikroszkóp (Microscopium) csillagképben látszott.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös földközelsége egy hónappal következett be a napközelsége után, 2026. február 17-én. Ekkor a Naptól már távolodóban, 0,828 CSE-re volt, a Földet pedig 1,011 CSE-re közelítette meg.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökösről készült felvételek
Az üstökös a Földről nézve a 2024. március 3-i felfedezése után 2025. novemberéig még az északi égbolton mozgott, de dél felé.
Az alábbi, 2025. június 20-án készített képen az üstökös még a Sárkány (Draco) csillagképben mozgott, és nagyon halvány volt. A naptól való távolsága 3,468 CSE volt, a Földtől 2,527 CSE volt. A nagy látómezejű felvételen a Draco Dwarf galaxis (Draco törpegalaxis) is látszik halvány csillagokkal. Ez egyike a Tejútrendszer közelében levő kisebb galaxisoknak, távolsága mintegy 200 ezer fényév és szferoidális galaxis, látszó mérete 35,5′ x 24,5′.
A palomar-hegyi Zwicky Transient Factory (ZTF) program nagy látómezejű Oschin Schmidt-távcsövével 2025. szeptember 14-én készült felvételekor a C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös a Naptól 2,368 CSE-re, a Földtől 2,527 CSE-re volt és a Földről nézve már az Északi Korona (Corona Borealis) csillagképben látszott.
Az üstökös 2025 novemberétől átkerült a déli égboltra, és 2026. január végén – február elején a látszó égi útja legdélebbi szakaszán haladt. Ekkor készült az alábbi kép, amikor az üstökös már jóval közelebb volt a Naphoz, mintegy 1,548 CSE-re és a Földtől 2,218 CSE-re. A képen érdekes látvány az, hogy az üstökös hosszú gáz- és porcsóvája közelében a Szobrász (Sculptor) déli csillagképben levő NGC 55 Magellán-típusú gerendás spirál galaxis látszik. Mivel a galaxis közel élével látszik, ezért „Gyöngyök Lánca” galaxisnak is nevezik. Távolsága mintegy 65 millió fényév, átmérője körülbelül 68500 fényév (a Tejútrendszernél kisebb) . Látszó összfényessége közel 7,9 magnitúdó. Látszó mérete 32,5′ x 5,6′.
Merre látható az égen a C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös?
A C/2024 E1 (Wierzchos) látszó égi útja a Földről nézve olyan, hogy a 2024. márciusi felfedezése után 2025. novemberig az égi egyenlítőtől északra mozgott déli irányba, majd a legdélebbi helyzete 2026 január-februárban volt és utána elkezdett észak felé mozogni. Az alábbi csillagtérkép az üstökös északról dél felé való látszó útját mutatja.
Az üstökös 2026. februártól egyre északabbra halad az égen és a Nap látszó égi közelsége 2026. február-április között még nem zavarja a megfigyelését, de csak a kora esti órákban lesz megfigyelhető az üstökös például az Eridanus (Eri) és Taurus (Tau) csillagképekben.
Az alábbi ábra egy csillagtérképen mutatja be azt, hogy hol mozgott és fog mozogni az égen a C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös: először északról a déli égboltra, majd vissza az északi égboltra.
Az alábbi csillagtérkép részletesen mutatja be az üstökös égi útját most február második felében.
A C/2024 E1 (Wierzchos) üstökös látszó fényessége a Földről nézve
A megfigyelések szerint az üstökös elérte a legnagyobb látszó összfényességét 2026. január februárban, amikor napközelben, illetve földközelben volt. Ebben az időszakban +6 magnitúdó körül volt a fényessége. Az idei tél végén és kora tavasszal +7 és +8 magnitúdó között várható a látszó fényessége, ami lehetővé teszik észlelését binokulárral és kis távcsővel.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
