Több hete nem vagy csak alig voltak napfoltok a Nap felénk forduló részén, de az utóbbi napokban több napfoltcsoport is előbukkant és egy látványos – bár nem nagy energiájú – napkitörést is megfigyelt a NASA SDO napmegfigyelő űrszondája.
A Nap az elmúlt hetekben nem vagy csak alig mutatott néhány napfoltot, napfolt csoportot, de 2017. január 21-én 07:26 UT-kor egy fényes napkitörést produkált az AR2628 számú aktív területen.
A Nap 2017. január 21-én megfigyelhető aktív területeit mutatja az alábbi kép, amelyet a NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) napmegfigyelő űrszonda HMI műszere (Helioseismic and Magnetic Imager) készített a 617,3 nanométeres (6173 angströmös) hullámhosszon.
A napkorong felénk beforduló oldalán igen gyorsan fejlődtek ki és váltak jól megfigyelhetővé az AR2627 és AR2628 számú aktív területek. Ezt mutatja be az alábbi szemléletes animáció.
A napkitörés különösen jól megfigyelhető volt az SDO napkutató szonda AIA (Atmospheric Imaging Assembly) távoli ultraibolya tartományban érzékelő műszerének 131 és 193 angströmös csatornáin (AIA-131 és AIA-193). A következő kép az AIA-131 13,1 nanométeres (131 angströmös) hullámhosszon működő csatornáján készült és jól mutatja az AR2628 számú aktív vidéken megjelent fényes napkitörést. Az SDO AIA műszerének 13,1 nanométeres csatornája a napkitörési régiókat mutatja a vas 7-szeresen, 19-szeresen és 22-szeresen ionizált vonalain (Fe VIII, Fe XX, Fe XXIII).
A következő kép az SDO AIA-193 19,3 nanométeres (193 angströmös) hullámhosszon érzékelő csatornáján készült a napkoronáról. Az SDO AIA műszerének 19,3 nanométeres tartománya a napkorona alsó rétegét, az abban felbukkanó napkitöréseket mutatja meg a vas 11-szeresen, illetve 23-szorosan ionizált vonalain (Fe XII, Fe XXIV).
A január 21-i napkitörés fokozata C9.3, ami a kisebbek közé tartozik, de még így is igen látványos volt a távoli ultraibolya tartományban. Ugyanis a B, C, M és X betűkkel jelölik a flerek erősségét (energiáját), és ezen a skálán a legkisebb energiájúak a B, legnagyobbak pedig az X betűvel jelölt flerek. Az egyes betűkhöz még egy 1-9 közötti finomabb beosztás teszi lehetővé a napkitörések pontosabb osztályozását, így lett a mostani fler besorolása C9.3. Ilyen kis napkitörést nem is szoktak említeni a napaktivitás maximuma idején, mert olyan gyakoriak, de most a napaktivitás leszálló ágában vagyunk és ekkor még egy ilyen kis fler is érdekességnek, ritkaságnak számít.
Egyébként az amerikai NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) előrejelzése szerint az elkövetkező napokban közepes, M-osztályú napkitörések 25%-os valószínűséggel előfordulhatnak.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
Kapcsolódó internetes oldalak:
- NASA SDO Helioseismic and Magnetic Imager (HMI) (Stanford)
- NASA SDO AIA-131
- NASA SDO AIA-193
- A 2016-os év eddigi legnagyobb napkitörése
- Gödör a Napon
- Átrendezik a napkitörések a napfoltok mágneses terét
- Mi történik a Nappal?
