A japán Hakuto-R Mission 2 (M2) szonda nagy sebességgel becsapódott a Hold Mare Frigoris (Hidegség Tengere) elnevezésű területén.
Ez év január 15-én az amerikai Firefly Aerospace és a Hold kutatására specializálódott japán iSpace magánvállalatok egy-egy űrszondája indult a floridai Kennedy Űrközpontból (Cape Canaveral) a SpaceX Falcon–9 hordozórakétájával, hogy a Hold különböző területeire leszálljanak és ott kutatásokat végezzenek.
A japán Hakuto-R M2 (Fehér Nyúl) küldetése nemzetközi együttműködéseket is magában foglalt, például egyes műszerek, illetve a magával vitt holdjáró elkészítésében. A Hakuto-R M2 egy kis méretű (26 x 31,5 x 54 cm) és kis tömegű (mintegy 5 kg) holdjárót is magával vitt. A rovert az iSpace vállalattal együttműködve egy luxemburgi technológiai cég készítette. A rover szénszálas fémből készült, neve „Tenacious”, vagyis „szívós, kitartó”. A lander neve „Resilience”, aminek jelentése „ellenálló, tűrőképes”. A szondát a japán iSpace magánvállalat készítette. Egy nagy felbontású, jó optikai minőségű HD kamera is került a kis holdjáróra, amivel a Hold közeli és távoli felszíni részleteit is képes lett volna fotózni és közvetíteni a Földre. A földi irányítóközpont és a rover közötti rádiókapcsolat a leszállóegységen mint reléállomáson keresztül valósult volna meg.
A Hakuto-R M2 szonda elnyúlt ellipszispályákon több pályamanőver után május 6-án 20:41 UTC-kor pályára állt égi kísérőnk körül, ahol megkezdte méréseit és a pályamanővereket égi kísérőnk felszínére történő leszállásra.
A Hakuto-R M2 Resilience holdszonda leszállása
A 2025. június 4-én közzétett tervek szerint a Hakuto-R M2 kijelölt legkorábbi lehetséges leszállási időpontja magyar idő szerint 2025. június 5. 21:17 (19:17 világidő) volt. Azonban a szonda mintegy két perccel hamarabb érte el a Hold felszínét, és megszakadt vele a rádiókapcsolat, ami nagy aggodalomra adott okot. A két perccel korábbi felszínre érkezés az eddigi vizsgálatok szerint az adott felszín feletti magasságokhoz tervezett sebességértékeknél jóval nagyobb sebességű leereszkedést jelent. A felszínre 187 km/h sebességgel „keményen” érkezett meg, vagyis becsapódott. Mindez az előzetes vizsgálatok szerint a lézeres magasságmérő rendszere hibájából adódhatott, mert a rendszer a valóságosnál nagyobb magasságot mért, ami a szükségesnél nagyobb ereszkedési sebességet engedett meg a szondának, miközben a fékező hajtóművek jól működtek, és elegendő mennyiségű üzemanyag állt rendelkezésre.
Az alábbi két videó a Hakuto-R M2 holdszonda leszállásának teljes élő közvetítését mutatja be.
A japán holdszonda sikertelenül végződött leszállási kísérlete után szakértők elemezték a lehetséges okokat és néhány óra múlva sajtótájékoztatón ismertették az első vizsgálati eredményeket.
A közeljövőben a NASA Hold körüli pályán keringő LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) nagy felbontású kamerája (LROC NAC) részletes felvételein láthatóak lesznek a Hakuto-R M2 holdszonda becsapódásának következményei a felszínen.
Ez a japán holdszonda az első, amely a Hold északi sarki területén érte el a felszínt
A Hakuto-R M2 tervezett elsődleges leszállóhelyének (MFLZ-Prime) közelítő holdrajzi koordinátái: északi szélesség 60,5 fok, nyugati hosszúság 4,6 fok. Ez a hely a Mare Frigoris északi pereméhez van közel, a kis távcsővel is megfigyelhető 33 km ármérőjű Timaeus-krátertől mintegy 120 km-re DNy-ra egy sötét bazaltos felszínen. Egy tartalék leszállóhelyet (MFLZ-BU1) is kijelöltek, ami az elsődleges leszállóhelytől nyugatra van, azzal közel azonos holdrajzi szélességen, a 8 km átmérőjű Birmingham B krátertől délre a Mare Frigoris viszonylag sima területén. A Mare Frigoris sík területén mindkét leszállóhely alkalmas lesz a Földdel való rádiókapcsolat biztosítására, mert bolygónk és a szonda közötti rádióvonalon nincs akadálya a rádióhullámok terjedésének.
A Hakuto-R M2 tervezett leszállóhelyeit a Mare Frigoris területén az alábbi nagyobb skálájú képen is bemutatjuk, amelyen a környező nevezetes holdfelszíni alakzatok is jól láthatók: A nagy, 101 km átmérőjű sima aljzatú Plato-kráter, attól jobbra (holdi keletre) a holdi Alpok-völgy (Vallis Alpes) a Montes Alpes területén. A Mare Frigoristól északra a 156 km átmérőjű, közel négyszög (négyzet) alakú peremű W. Bond (William C. Bond) kráter, valamint kisebb kráterek is megfigyelhetők. A Mare Frigoris és alakzatai, valamint a tőle északabbra levő alakzatok kis távcsővel is jól láthatók.
A NASA Hold körüli keringő LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szondájával még a japán holdszonda leszállása előtt készített részletes felvételei a Hakuto-R M2 leszállóhelyének környezetét mutatják a Mare Frigoris területén. A felvételen a Mare Frigoris mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtti vulkanikus terület sötét bazaltfelszíne és egyenes árkai és hosszúkás, enyhén kiemelkedő alakzatai is láthatóak.
Az LRO által készített kisebb terület a Hakuto-R M2 leszállóegység kijelölt elsődleges leszállóhelye látszik az alábbi képen.
Ilyen lett volna a Hakuto-R M2 leszállóegység és a mini holdjáró környezete a Holdon
A Hakuto-R M2 szonda leszállóhelye a Mare Frigoris területén van. Ez az eddigi holdszondák és az Apollo holdexpedíciók közül a Hold eddigi legészakibb leszállóhelye. A Mare Frigoris ősi holdi vulkáni bazaltos területének megismerése kezdetét lehetővé teszik a japán holdszonda leszállóegységének és holdjárójának műszerei. A Hold felszíni összetételének vizsgálata egyrészt égi kísérőnk geológiai történetének megismerése szempontjából is fontos, de azért is, mert a jövőben a fontos nyersanyagok, illetve oxigén, hidrogén, valamint a Hold sarki területein esetleg a víz kinyeréséhez is szükséges a felszín anyagának megismerése.
Sok hasznos tapasztalat gyűlt össze több holdszonda sikertelen küldetéséből
Az utóbbi években sajnos már több olyan holdszonda küldetése végződött kudarccal, amelyeket sima leszállásra terveztek a Hold felszínére. A teljesen sikeres holdra szállás ritka volt a közelmúltban. A Hakuto-R első küldetése is kudarccal végződött 2023-ban. A Hakuto-R M2 mostani sikertelenül végződött küldetése után a japán iSpace magánvállalat és a vele együttműködésben levő nemzetközi partnerei (pl. amerikai vállalatok, NASA, európai cégek) már aktívan dolgoznak a közeli jövőre tervezett holdprogramok és az ezekkel kapcsolatos űreszközök elkészítésében, mint például a 2027-re tervezett Mission 3 és Mission 4 küldetésekre.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Hakuto-R Mission 2 landing site (LRO/LROC 2025.05.16.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
