Bolygóközi küldetésre indul az ISEE-3

963

Öreg űrszonda nem gyorsvonat: az üzemanyagrendszer problémája miatt nem sikerült módosítani az ISEE-3 pályáját. Azért így is sikeresen elindult az első bolygóközi közösségi űrprogram.

Az 1978-ban pályára állított ISEE-3 űrszonda hosszas utazás után idén visszatért a Föld közelébe. A NASA-nak sem erőforrása, sem pénze nem volt a bizonytalan állapotú űreszköz felélesztésére – de mások megpróbálták. Az ISEE-3 történetéről és a megmentésére tett első lépésekről áprilisban mi is beszámoltunk.

Azóta sok minden történt. A közösségi finanszírozás nagy sikerrel zárult: az ISEE-3 Reboot projekt közel 160 000 dollárt gyűjtött össze, jelentősen túlszárnyalva az eredetileg kitűzött célt. A NASA-val is sikerült megegyezni, több Space Act Agreement aláírása után a Dennis Wingo (SkyCorp Inc.) és Keith Cowing (Space College Foundation) vezette csapat megkapta a jogokat az űrszonda irányítására és a műszerek működtetésére. De a pénzen túl is rengeteg felajánlás érkezett mérnökök és rádióamatőrök részéről.

20140816_isee3_ipcsm_kep1
Az ISEE-3 Reboot Project főbb szereplői, balról: Casey Harper, Cameron Woodman, Austin Epps, Jacob Gold, Balint Seeber, Keith Cowing, Dennis Wingo, Marco Colleluori és Ken Zin. Az épület mögöttük a McMoons, egy bezárt McDonalds az Ames Kutatóközpont területén, amely eredetileg a szintén általuk végzett Lunar Orbiter Image Recovery Projectnek adott helyet. (Fotó: Google Creative Labs)

Az idő szorított, mindössze néhány hét állt a csapat rendelkezésére, hogy kapcsolatba lépjenek az űrszondával, felmérjék az állapotát és végrehajtsák a pályamódosítást, amivel vissza lehet azt juttatni az L1 Lagrange-pont körüli pályára. A kommunikációhoz az arecibói hatalmas rádiótávcső működtetői ajánlották fel műszerüket és szakértelmüket, de megfelelő hullámhosszú adóegységük nekik sem volt. A megoldás az Ettus Research Corp-tól érkezett, szoftver-definiált rádiók és két elkötelezett mérnök, Balint Seeber és John Malsbury képében, akik már a felkérés napjának éjjelén kidolgozták az első folyamatábrákat. Hamarosan pedig Puerto Ricóban találták magukat, ahol a saját rádióikat és egy német rádióamatőr által épített, megfelelő hullámhosszú erősítőt szereltek be az arecibói rendszerekbe. A Bell Labs legendás szakembere, Phil Karn, biztosította a dekóder programot, amely az analóg rádióadást digitális adatokká alakította, így már értelmezni is lehetett az űrszonda adását.

Mindössze hat héttel a projekt hivatalos indulása után sikerült újra felvenni a kapcsolatot az ISEE-3-mal. Május 29-én történt először kétirányú kommunikáció az űrszondával. Miután sikerült dekódolni a telemetriai adatokat, fokozatosan felmérték az űrszonda állapotát és kipróbálták a két rádióadó üzemmódjait. Június 26-án a Deep Space Network egyik rádióantennája sikeres aktív távolságmérést hajtott végre: a koherens távmérés során az űrszonda egyik rádióadója veszi a kisugárzott jelet és fázisban hozzá hangolja a saját adását. Július elsejére megerősítették, hogy legalább az egyik tudományos műszer, a magnetométer működik, másodikán pedig a hajtóműveket is beüzemelték, és kicsit gyorsítottak az ISEE-3 forgásán, visszaállítva azt a gyári értékre.

Balint Seeber győzelmi tánca (1:00-nél), az első sikeres parancs után, az Arecibo rádiótávcső vezérlőtermében.

Az utolsó nagy lépés a pályamódosítás volt. Az ISEE-3 hajtóművei nem folyamatos üzemben működnek, hanem rövid löketek sorozatával. A teljes manőverhez több, mint négyszáz pulzusra lett volna szükség, több szakaszban végrehajtva. Az első adag még félsikert hozott, a második-harmadik viszont már egyáltalán nem működött. Némi további, sikertelen próbálkozás után a csapat ismét az internethez fordult, és ismét rengeteg választ kaptak, köztük a hidrazinnal működő rakétahajtóművek legnagyobb élő koponyáitól is. Végül sikerült leszűkíteni a probléma forrását a legvalószínűbb hibára: az üzemanyagrendszerből kifogyott a túlnyomást biztosító nitrogén. Nyomás nélkül pedig a hidrazin nem megy a tartályokból hajtóműbe, akármennyit nyitogatják a szelepeket. 36 évnyi utazásnak ára van: a gáz feltehetően lassan megszökött a rendszerből.

20140816_isee3_ipcsm_kep3
Felül: a GOES-15 műhold röntgenmérései két napkitörésről. Alul: az ISEE-3 plazmahullám-mérései, amelyek ugyanezen kitörések hatását mutatják a Föld plazmakörnyezetére. Forrás: NASA/University of Iowa.

Pályamódosítás híján az ISEE-3 augusztus 10-én kényelmes távolságban elrepült a Hold mellett. Ugyanaznap a Space College bejelentette az ISEE-3 Interplanetary Citizen Science Mission (Bolygóközi Közösségi Tudományos Misszió) kezdetét. Az űrszondán legalább fél tucat mérőműszer működik még a 13-ból, és újra gyűjti a méréseket. Az első közösségi irányítású és finanszírozású bolygóközi űrprogram kezdetét vette. Hogy meddig fog tartani, még nehéz megmondani: az ISEE-3 tovább kering a Nap körül, és lassan távolodik a Földtől, de még hónapokig elég erős rádiójelet fog sugározni, hogy közepes méretű rádióantennákkal is fogni lehessen a jelét. Addig is a Spacecraft for All honlapon lehet követni az űrszonda jelenlegi útját, vagy épp az elmúlt 36 év eseményeit. Hamarosan pedig ugyanitt lehet majd figyelni a műszerek által sugárzott adatokat is.

Forrás: ISEE-3 Reboot Project

Hozzászólás

hozzászólás