Folytatjuk a Cygnus (Hattyú) csillagkép „felfedezését”. Következő célpontunk a gamma Cygni közelében található NGC 6888 emissziós köd.
Dudás Róbert, Csolnok
Az NGC 6888 jelzésű diffúz gázködöt a kitűnő észlelő, William Herschel fedezte fel 1792-ben. A gamma Cygnitől 2 foknyira elhelyezkedő ködösség nem könnyű távcsöves célpont, sötét ég és/vagy komoly távcsőátmérő és megfelelő szűrő is elkél, ha szemügyre kívánjuk venni. Fotografikusan viszont szinte előugranak a részletek, már viszonylag kis átmérőjű távcsővel is részletgazdag képek készíthetők erről az objektumról. Csak győzzünk exponálni!
Az események főszereplője a ködösség közepén látható WR 136 jelzésű forró, kék csillag által keltett csillagszél, amely egy vörös óriáscsillag által mintegy 250 ezer évvel ezelőtt lefújt maradványait fújja tovább az intersztelláris térbe. A WR 136 egy úgynevezett Wolf-Rayet csillag – a vörös óriás megmaradt csillagmagja -, felszíni hőmérséklete mintegy 100 ezer Kelvin. A sarló alakú ködösség nem más, mint a csillag megmaradt magjából származó erős sugárzás által nagy sebességre felgyorsított gáz, és a csillag által korábban ledobott, de lassabban mozgó anyag találkozásának lökéshulláma. Célom volt az is, hogy megjelenítsem a rengeteg csillagközi hidrogént is, ami ebben a régióban megfigyelhető.

A képet két éjszaka (2014. július 19-én és 26-án), Csolnokon, a házunk udvarán készítettem ISO 1600 érzékenységgel, összesen 60 darab 4 perces expozíció felhasználásával, melyhez készítettem még 20 darab dark és 10 flat képet is.
A jellegzetes formájú ködösséget az amatőrcsillagász képzelet különféle elnevezésekkel ruházta fel, nevezik Sarló- vagy Kifli-ködnek, újabban Eurójel-ködnek, utóbbi csak hosszabb expozíciós idejű felvételeken látszik feltűnően. Mindebből természetesen ne vonjunk le semmilyen következtetést az euró-övezethez való csatlakozásunk időpontját illetően… (A szerk.)