A minden év elején észlelhető Quadrantidák meteorraj rendszeresen kiváltja a lelkes amatőrcsillagászok éjszakai "nyüzsgését". Nem volt ez másképpen idén sem, amikor a Magyar Csillagászati Egyesület tagjai meteorészlelő expedíciót szerveztek a (többnyire) sötét mátrai ég alá a január 4-én tetőző meteorzápor észlelésére. Az alábbiakban Sárneczky Krisztián és Tepliczky István beszámolói alapján összefoglaljuk tapasztalataikat a Quadrantidák 2008-as jelentkezéséről.
"Este 10 körül indultunk el hatan, három autóval, két helyről, hogy a Kút-hegynél egyesülve megállapítsuk: ennek az észlelőhelynek a téli, fagyos időszakban vége… Előtte már megnéztünk egy helyet Bagolyirtásnál, utána pedig hármat, melyek közül végül a Vörösmarty turistaház közelében lévő parkolót választottuk. Nem tökéletes a körpanoráma és egy reklámfelirat világít a ház előtt, viszont nem fújt a szél, ami a -9 fokban igazi áldás. Igaz Antal, Kereszturi Ákos, Tepliczky István, Uhrin András és jómagam vizuálisan, Kiss Szabolcs fotografikusan eredt a raj nyomába 00:00 UT-kor. Ez öt óra földön fekvést jelentett, ami nálam három zokni, három nadrág, két hálózsák, egy turbó (házi készítésű, zippzár nélküli hálózsák), télikabát és három pulóver bevetését igényelte. De ha lett volna lábtyűm (házi készítésű óriászokni), azt is felvettem volna.
Fagyos időben jól fel kell öltözni az éjszakai észlelésekhez (fotó: Tepliczky István).
A tiszta, sötét eget az első két órában néhány cirruszfoszlány zavarta csak északon és keleten, az utolsó fél órát azonban a megemelkedett ködből képződött felhők eléggé tönkretették délen és nyugaton. A kettő között, 02:00-04:00 UT között viszont ideális volt az ég, csak a környező fákról a szél által lefújt jégkristályok szóródtak néha a szemünkbe (ezért is volt
nagy szó a parkoló, mert ott nem fújt az az elég erős keleti szél, amitől Bagolyirtáson megfagytunk volna).
A Quadrantidák idei jelentkezése kellemes, átlagos maximum volt, sok halvány és néhány negatív fényrendű meteorral. A legfényesebb egy -2-es volt alacsonyan, az északi horizonton. Átlagosan percenként látott a csapat egy meteort, persze a megszokott csomósodással. Személyekre lebontva mondjuk két percenként láttunk egyet, s a látott meteoroknak kb. 80%-a tartozott a rajhoz. Számos egyéb meteor is volt, melyek közül sok érkezett valahonnan a Leo tájékáról. A legjobb sorozat egy kilenc quadrantidából álló löket volt kb. fél perc alatt, de ez messze kiemelkedett az átlagból, ezen kívül csak néhány 4-5-ös filamenten mentünk át. Egyáltalán nem unatkoztunk, de láttunk már sokkal intenzívebb Quadrantida-potyogást, a három héttel ezelőtti Geminida-maximum pedig sokkal jobb volt. Azért abban a kilences löketben esőszerűen hullottak északon, egyszer két másodperc alatt láttam három quadrantidát…" (S.K.)
"Mátraháza előtt, a Vörösmarty turistaház előtti parkolóban találtunk közel ideális megfigyelőhelyet. Míg a Galga és a Zagyva völgyében a sűrű zúzmarás ködben a hőmérséklet néhol -14 fokig is süllyedt, a hegységen felfelé kapaszkodva hamar kitisztult az idő, és -8 fokra "melegedett" a levegő. A nagyobb gondot az erős K-DK-i szél jelentette, de szerencsére a kiválasztott parkolóban egészen minimális szellő lengedezett. Hajnaltájt
csatlakozott hozzánk Megyeri György Gyöngyösről társával, ők is fotózgattak a mi kombinált hangrögzítéses vizuális, rádiós és fotografikus észleléseink mellett. (Szép siker, hogy Kiss Szabolcs ott helyben sebtében összerakott egy rádiómeteoros rendszert is, és alkalmas frekvenciát is talált! Félidőtől nemcsak láttuk, de hallottuk is meteorokat – jó pár esetben a látott vizuális meteorral egyidőben, ami roppant élvezetes volt!)
Fényes hullócsillag a Procyon mellett. A kép jobb szélén az Orion csillagkép északi fele látható (fotó: Tepliczky István).
Sok Quadrantida-maximumot látva már úgy gondolom, az idén nagyjából egy átlagos hullásban volt részünk. Egy-egy észlelő pár percenként látott egy-egy rajtagot, persze nem szép egyenletesen, hanem a (szinte minden rajra jellemző) "csapatos" előfordulással: sokáig semmi, utána egyszerre jó pár. Minthogy a radiáns egész végig magasan volt, a darabszámot alig befolyásolta a magassága. Annyi bizonyos, hogy a reggelre (nálunk már világosra) jósolt maximum-időpont előtti darabszám-növekedést nem tudtuk megerősíteni, sőt a meteorszám egyre csökkent. A legtöbb rajtagot nagyjából hajnali 2-3 óra UT körül láttuk, a két emlékezetesebb csoportos előfordulás (hirtelen sok meteor) is ekkor jelentkezett. A látvány nem közelítette meg az augusztusi Perseidák tipikus élményét, és persze a dec. 14-ei Geminida-hullásét sem! Mindazonáltal sok szép meteort láttunk, közöttük
"mínuszosokat".
A Quadrantidák mellett feltűnően sok "sporadikus" (nem QUA) meteor is jelentkezett, közülük jó pár a Leo felől érkezett – eddig még nem néztünk utána, milyen raj is látható még ezekben a napokban. Érdekes, hogy a "sporadikusok" olykor jóval markánsabb rádiós visszhangtükrözést okoztak, mint a gyors QUA-meteorok. Az éjszaka legfényesebb meteorja (írnoki emlékezetem szerint) egy -3 magnitúdósra becsült példány volt, sok-sok másodpercig látszó nyommal, és perchez közeli rádiós tükrözéssel!" (T.I.)
Hosszú quadrantida-nyom a Leo csillagképtől délre. A kép közepétől jobbra felfelé a legfényesebb objektum a Szaturnusz bolygó (fotó: Berkó Ernő).
Természetesen a mátrai expedíció tagjai mellett a világ számos pontján észlelték, vagy legalább is megkísérelték észlelni a Quadrantidák maximumát. Hazai vonatkozás pl. Berkó Ernő néhány fotója, amiket automatikus üzemmódban működő kamerával rögzített a Ludányhalászi felett fokozatosan beboruló ég alól. Érdekességként kiemelhető a nemzetközi események sorából a Google és a NASA közös kutatórepülőjének tíz órás, északi sarkvidék felett megtett repülőútja, amely során a fedélzeti képrögzítő eszközök több száz meteor nyomát örökítették meg.
Kapcsolódó oldalak:
- Berkó Ernő meteorfotói
- Universe Today 2008.01.04.
- Rádiós meteorészlelés
- Az MCSE Meteoros szakcsoportja
