A James Webb-űrtávcső MIRI (Mid-Infrared Instrument) nevű közép-infravörös kamerájának legújabb felvételén egy születőben lévő csillag, és egy körülötte lévő, tüzes homokóra elevenedik meg. A csillagelőd (protocsillag) a homokóra legvékonyabb részénél látszik, a környezetében lévő vékony anyaggyűjtő (akkréciós) korong pedig sötét sávként jelenik meg körülötte.
A kép különlegessége, hogy megfigyelhető rajta a csillagászati szempontból fiatalnak számító, körülbelül 100 000 éves csillagelődöt körülölelő, L1572-es számmal jelölt csillagközi por- és gázfelhő is, amelynek gravitációs összeomlásából maga a csillagelőd keletkezett. A James Webb-űrtávcső közeli infravörös kamerájával, a NIRCam-mel (Near-Infrared Camera) már korábban készült kép erről a régióról, és így lehetőség nyílt arra, hogy bepillantást nyerjünk egy molekulafelhő, és a benne születő csillag közvetlen környezetébe.
Mind a NIRCam, mind a MIRI képein megmutatkoznak a leendő fiatal csillag forgástengelye mentén két irányba kilövellő anyagkifúvások, amelyek a csillagelőd „táplálkozásának” következményeként jöttek létre. Ezek a kifúvások lökéshullámokat keltenek a környező gáz- és poranyagban, amelynek hatására a molekulafelhő egy homokóra alakú része gerjesztődik, és ezért fényt bocsát ki. Ez a jelenség olyan pazar látványt nyújt a James Webb képein, mint egy égi tűzijáték. A NIRCam-mel ellentétben, amelyen leginkább a csillagközi porról visszaverődő fény jelenik meg, a MIRI képein látszanak a molekulafelhő legsűrűbb régiói is.
A felvételeken a kékes színek a dominánsak, amelyek a sokgyűrűs aromás szénhidrogéneknek nevezett szenes molekulákat jelenítik meg. Magát a csillagelődöt, illetve az azt körülölelő sűrű gáz- és portakarót piros szín jelzi. A kék és a piros régiók között, a csillagelőd felett és alatt helyet kap egy fehérrel színezett rész is, amely csak a MIRI felvételein látszik. Ezen a területen szénhidrogének, ionizált neon, illetve sűrű por veszi körbe a hanyagul táplálkozó protocsillagot.
Az elkövetkező idők során, amint a csillagelőd magába szippantja a körülötte lévő molekulafelhő anyagát, a képen látható, homokóra alakú struktúra is elhalványodik, majd teljesen elenyész. Végül amikor a csillagelőd kellőképpen nagy tömegűre hízott, beindul magjában a hidrogén héliummá történő fúziója, és az infravörös helyett a látható tartományban kezd sugározni mint újabb, fiatal csillag.
A közeli- és közép-infravörös adatok együttes elemzésével a kutatóknak lehetősége nyílik a leendő fiatal csillag születésének helyet biztosító rendszer vizsgálatára, s emellett betekintést nyerhetnek a csillagelőd és környezete kölcsönhatásaiba is. A homokórának otthont adó L1527-es molekulafelhő mellett sok más hasonló molekulafelhő is van a Bika csillagképben fellelhető Taurus csillagkeletkezési régióban, amelyekben a közeljövőben szintén beindulhat a csillagkeletkezés. A molekulafelhők összeomlása további csillagkeletkezést is előidézhet, ám az ott zajló heves folyamatok akár olyan hatást is tehetnek a közvetlen környezetükre, amelyek inkább ennek ellenkezőjét érik el, és így megállítják a csillagkeletkezést.
Az ilyen molekulafelhők dinamikájának vizsgálata tehát a későbbiekben is izgalmas lehet, hiszen segítségükkel mélyebben megismerhetjük a csillagok keletkezésének folyamatát. AJames Webb-űrtávcső pedig a továbbiakban is segítségünkre lesz, hiszen rendületlenül küldi felénk legújabb, feldolgozásra váró adatait.
A cikk forrása: https://webbtelescope.org/contents/news-releases/2024/news-2024-125