A Nemzetközi Csillagászati Unió kezdeményezésére az ENSZ és az UNESCO jóváhagyásával a 2009. év a Csillagászat Nemzetközi Éve. 2009-ben emlékezünk meg ugyanis annak a 400. évfordulójáról, hogy Galileo Galilei a nem sokkal korábban feltalált műszert, a távcsövet az ég felé fordítva számos olyan felfedezést tett, amelyek nemcsak a csillagászatban jelentettek fordulópontot, hanem az emberi kultúrában, a világról alkotott nézetekben is.
A különszám címlapján az NGC 602 diffúz köd és csillaghalmaz látható (a Hubble Űrtávcső felvétele).
Napjainkban a Világegyetem csillagászati műszerekkel vizsgálható része sok nagyságrenddel nagyobb, mint az első távcsöves észlelések idején. A legkorszerűbb teleszkópok közül jó néhány már a Földön kívülre telepítve működik, és szinte minden hétre jut olyan csillagászati felfedezés, amelyre a nagy hírügynökségek is felfigyelnek. Ez az eredményesség nem kis mértékben annak köszönhető, hogy a csillagászok különféle távcsöveikkel és más eszközeikkel a látható fény mellett ma már az elektromágneses színkép teljes tartományának vizsgálatára képesek a rádióhullámoktól kezdve a legnagyobb energiájú gammasugarakig.
A csillagászat tudományának lépten-nyomon tapasztalható népszerűsége ellenére azonban egyre kevesebben tudnak közvetlenül gyönyörködni az éjszakai égbolt szépségében, és még a művelt emberek között is kicsi azoknak az aránya, akik életükben legalább egyszer távcsövön át néztek a csillagos égre.
Pedig az ember a csillagok leszármazottja: bár meghökkentő, de mi magunk „vérrokonságban” vagyunk a Tejútrendszer hozzánk közeli égitestjeivel. A szervezetünket alkotó anyag egykor valamelyik csillag része volt… Az eleinte hidrogént és kisebb részben héliumot tartalmazó csillagközi felhőkből összeállt csillagok belsejében nukleáris fúzióval jöttek-jönnek létre a magasabb rendszámú kémiai elemek, majd szupernóva-robbanások során a legnehezebb elemek is. A csillagok anyaga aztán a csillagszéllel a csillagközi térbe távozik. A csillagfejlődés heves epizódjai során kialakuló lökéshullámok hatására az anyag egészen nagy távolságok megtételére képes. Így aztán a bennünket alkotó szerves anyag megannyi csillag belsejét megjárt atomokból állt össze.
Már csak ezért is érdemes közelebbi ismeretségbe kerülni a csillagokkal, a csillagközi tér anyagával, távolabbra tekintve pedig az Univerzum felépítésével, szerkezeti egységeivel, a galaxisokkal, közte a mi Tejútrendszerünkkel.
A Természet Világa csillagászati különszáma persze nem pótolhatja a távcsőbe tekintés élményét. A Feltárul a Világegyetem című cikkgyűjtemény egyrészt tiszteletadás a távcsöves csillagászat úttörőinek, másrészt a legújabb eredmények bemutatásával igyekszik kielégíteni és fokozni az olvasók csillagászat iránti érdeklődését. A szerzők között egyaránt találhatók tehetséges fiatalok és az ismeretterjesztésben is tapasztalt szakemberek, mindannyian saját kutatási témájuk nemzetközileg elismert művelői.
