Fényszennyezés, csillagászat és élővilág

2534

November 9-én
harmadik alkalommal tartottak konferenciát
a fényszennyezésről, Debrecen és Pécs után most Budapesten az
MTA Székházában. A rendezvény védnökei Szabó Imre
Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter és Pálinkás József, a
Magyar Tudományos Akadémia elnöke voltak. A konferenciát Kling
István a KvVM államtitkára nyitotta meg és köszöntőt mondott
Kroó Norbert az MTA alelnöke. A Csillagászat Nemzetközi Évében
fontos szerepet kapott a találkozón a zavaró fények hatása a
csillagászati megfigyelésekre.

A biztonságos
közlekedéshez szükség van megfelelő világításra, az esti
városképhez hozzátartozik az ízlésesen
megvalósított díszvilágítás és az éjszaka is működő
kültéri munkahelyeken elkerülhetetlen a biztonságot okozó fény.
Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy sok esetben a valóságos
igényeken felül is lényeges mennyiségű fényt bocsátunk ki,
amelyek elhomályosítják az égbolt látványát, akadályozva a
csillagos égbolt kutatását.

De nem csak a
tudomány vesztese a haszontalan fénykibocsátásnak. Gyermekek
nőnek fel úgy, hogy nem ismerik a Tejút látványát, sok esetben
szemünket is zavarják a káprázást
okozó fények. Természeti környezetünket is jelentősen
veszélyeztetjük az élőlények zavarásával és a természetes
éjszakai tájkép átalakításával. Boldogh Sándor (Aggteleki
Nemzeti Park Igazgatóság) saját megfigyeléseikkel mutatta be,
hogy egész denevérpopulációk eshetnek áldozatul a templomtornyok
díszvilágításának. Egy templompadlás akár több száz védett
repülő emlősnek nyújthat menedéket, de az erőteljes
megvilágítás miatt csak lényegesen később repülnek ki éjszakai
vadászatukra. A lecsökkent táplálékfelvétel miatt kicsinyeik
később születnek meg és lassabban fejlődnek.

Évtizedek óta
meghatározott rend szerint végeznek rovarcsapdás kutatásokat
hazánkban. Nowinszky László és Puskás János
(Nyugat-Magyarországi Egyetem) azt vizsgálták, hogy a
fénycsapdával begyűjtött rovarok száma hogyan függ a
holdfázisoktól. Amint az várható, a régebbi mérések alkalmával
teleholdkor kevesebb rovart gyűjtöttek be, hiszen nagyobb
távolságokban a Hold fénye elnyomta a csapda fényforrásának
fényét. A mesterséges fényre repülő
rovarok száma napjainkban már lényegesen kevésbé függ a Hold
fényességétől, amit a megnövekedett fényszennyezéssel
magyarázhatunk.

Csörgits Gábor
(KvVM Természetvédelmi
Szakállamtitkárság) és Gyarmathy
István, (Hortobágyi Nemzeti Park
Igazgatóság) általánosságban is foglalkoztak a fényszennyezés
környezetvédelmi problémáival. Külön is tárgyalták a
csillagoségbolt-park programokat, melyek védett természeti
területeken teszik lehetővé az éjszakai tájkép és környezet
zavaró fényektől mentes megóvását. A program két éllovasa
közül a Zselici Tájvédelmi Körzet már benyújtotta a hivatalos
felterjesztést a nemzetközileg is elismert címre, amit rövidesen
a Hortobágyi Nemzeti Park is követ majd. A felterjesztéshez
szükséges mérésekről is beszélt Kránicz Balázs (Pannon
Egyetem) és Kolláth Zoltán (MTA KTM Csillagászati
Kutatóintézete). Tudományos értékű mérésekkel demonstrálható,
hogy az ország e szigetein még van mit megőrizni, és mindent meg
kell tenni azért, hogy unokáink is láthassák a csillagos égbolt
csodáit.

Nemcsak a denevérek
és rovarok, de más élőlények is veszélyeztetettek, köztük az
ember is. Varró Mihály János (Országos
Környezetegészségügyi Intézet), környezet-epidemiológus,
szakorvos, előadásában hangsúlyozta: az emberi szervezet (is)
éjjel termeli a melatonint, ezt a gyökfogó, immunrendszert erõsítõ
és több tekintetben is ráksejtgátló hormont. Az éjjeli
fényterhelés a melatonin vérszintjét csökkentheti, ezáltal
megnövekedhet az emlõ-, prosztata-, bél- és májrák gyakorisága.
Fontos, hogy a témával foglalkozó orvosbiológiai és
epidemiológiai kutatások hazánkban is elinduljanak, valamint, hogy
a már rendelkezésre álló adatok alapján törvény szülessen az
éjjeli világítások szabályozásáról.

A zavaró fények ellen
küzdő kutatókon és természetvédőkön kívül, a fénykibocsátás
szakértői, a világítástechnikusok is megszólaltak a
konferencián. Persze az előadók két csoportja között csak
látszólagos az ellentét, a lámpatestek gyártói, üzemeltetői
és a világítás tervezői számára is a szalmailag kifogástalan,
a lehetőség szerint minimális zavart okozó világítási
megoldások jelentik a célt. Schanda János (Pannon Egyetem)
tudományos igénnyel vetette össze a csillagászati megfigyeléseket
veszélyeztető fények tulajdonságait a világítástól elvárt
paraméterekkel. Schwarcz Péter (Tungsram-Schréder zRt)
modellszámítások segítségével hasonlított össze különböző
világítási módszereket, és felhívta a figyelmet néhány
megoldás veszélyeire. Külön is hangsúlyozta az Erzsébet híd
rövidesen elkészülő díszvilágításának aránytalan
fényszennyezését. Egy újabb példa, ahol megfelelően tervezett
és kivitelezett díszvilágítási berendezéssel a fényszennyezés
jelentősen csökkenthető lett volna. Horváth Lajos, (Budapesti
Dísz- és Közvilágítási Kft.) hangsúlyozta, hogy Budapest
közvilágításában a minimális zavaró fényeket okozó
világítási megoldásokra törekszenek, amire számos megvalósult
példát is mutatott. Azonban az Erzsébet híd készülő
díszvilágítását ő is negatív példaként hozta.


Egyre több veszély leselkedik a Piszkéstetői Obszervatórium csillagos egére (fotó: Kolláth Zoltán).

A záró előadást,
amit a “Diákok az akadémián” program
keretében is meghirdettek, Kiss László (MTA
KTM Csillagászati Kutatóintézete) tartotta „Fényszennyezés
és a csillagászati obszervatóriumok” címmel. Látványos
földkörüli utazásra vitte a hallgatóságot, egészen az
Antarktiszig, ahol nagyon zord körülmények között rendkívüli
égminőséget élvezhetnek majd a csillagászok, ha valamikor egy
tényleges obszervatórium kerül a déli kontinensre. Végezetül
felhívta a figyelmet az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati
Kutatóintézetének Piszkéstetői Obszervatóriumára leselkedő
veszélyekre, pl . a közeli sípályák éjszakai világítására.

A konferenciát
követően “Fényszennyezés,
fényépítészet" címmel kamarakiállítás nyílt meg az MTA
Székház Aulájában. A kiállítást Oláh Katalin, az MTA
Csillagászati és Űrfizikai Bizottságának elnöke nyitotta meg.

Ne feledkezzünk meg a
hallgatóságról sem. Az MTA székház kisterme megtelt, hetvenen
írták alá a jelenléti ívet. Érdekes a részvevők összetételét
is megvizsgálni! A világítástechnikai szakemberek és a nemzeti
parkok dolgozói fej-fej mellett adták a legnagyobb csoportokat. A
természetvédelmi hatóságokat kevesebben képviselték mint a
csillagászokat. A föntiektől független zöldek minimális számban
képviselték magukat szintúgy, mint az amatőrcsillagászok. Akik
pedig főként hiányoztak azok a jogászok, akik a törvénykezésben
képviseltek…

Világítástechnikusok,
természetvédők, csillagászok most is megegyeztek, hogy kisebb
környezeti terheléssel is megvalósíthatók a kültéri világítás
alapvető céljai. Hogy ez nem így történik, jelentős
energiapocsékolással is jár. A felesleges fénykibocsátás
visszaszorítására nem elegendő a konferencia részvevőinek jó
szándéka, ehhez jogszabályi változásokra lenne szükség. Hogy
erre felhívják a figyelmet a konferencia részvevői az alábbi
zárónyilatkozatot hozták:


A
konferencia zárónyilatkozata

Az égbolt
megfigyelésének több ezer éves emlékei vannak Földünkön, a
csillagos égbolt közös kulturális örökségünk része.
Mindössze pár évtizedre volt szükség ahhoz, hogy az emberek
többsége számára eltűnjön az igazi éjszakai látvány, például
a Tejút megfigyelhetősége. A zavaró fények jelentős negatív
hatással vannak az élővilágra – beleértve az embert is –, és
az éjszakai tájképre. A fényszennyezés negatív hatásainak
visszaszorításáért a konferencia résztvevői az alábbi
nyilatkozatot fogadták el:

Magyarországon nincs
olyan szabályozás, amely a zavaró fények hatását általánosan
kezelné és jelen pillanatban a közvilágítás létesítéséről
és üzemeltetéséről sem létezik hatályos jogi szabályozás.

Ezért kérjük a
közvilágítási törvény mielőbbi elkészítését és
elfogadását, a zavaró fények szakmailag megfelelő
figyelembevételével. Kezdődjön meg egy országos, a zavaró
fényekkel foglalkozó jogszabály előkészítése. A törvényi
előkészítésben szakmai kérdésekben vegyék figyelembe az MEE
Világítástechnikai Társaság és a Nemzetközi Csillagoségbolt
Szövetség Magyarországi Szekciójának véleményét.

Tapasztalatok szerint nem
a közvilágítás, hanem egyes objektumok, épületek megvilágítása
és a reklámvilágítás jelenti a zavaró fények fő forrását.
Például egy kaszinóváros fényei több száz kilométeres
távolságban is éreztethetik negatív hatásukat.

Ezért kérjük, hogy az
építési engedélyeztetési eljáráskor szempontként jelöljék
meg a kültéri világítás minőségét is. Különösen fontos ez
az olyan nagyberuházások esetében, melyek a tapasztalatok szerint
óriási veszélyt jelentenek fényszennyezésükkel. Kérjük a
hatóságokat, hogy az ilyen intézmények építési engedélyét
csak megfelelő, a zavaró fényeket figyelembe vevő világítási
tervvel engedélyezzék.

A zavaró fények nem csak
éjszakai természeti környezetünket károsítják, hanem annak
megfigyelését is. Az élő környezetünket és a Világegyetemet
vizsgáló természettudományokat is ellehetetlenítheti a
fényszennyezés, csorbítva a tudományos kutatás szabadságát is.

Ezért kérjük a
törvényhozókat és a különböző intézmények üzemeltetőit,
hogy a tudományos kutatásban érintett területek környezetében
fokozottan figyeljenek oda a kültéri világítás megfelelő,
zavaró fény mentes megvalósítására és üzemeltetésére.

A konferencia
résztvevői

MEE Világítástechnikai
Társaság

Nemzetközi
Csillagoségbolt Szövetség Magyarországi Szekciója

Ajánlat:

Hozzászólás

hozzászólás