Elegáns elliptikus galaxis az ESO felvételén

2807

Seregnyi ragyogó galaxis népesíti be ezt az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2,6 méteres, az égboltot a látható fény tartományában feltérképező csúcstechnológiájú VLT Égboltfelmérő Távcsövével (VST) készített felvételt. A felvételen mindenfelé elszórva látható galaxisok tanulmányozásával a csillagászok rengeteg finom részletet tudhatnak meg a galaxisok szerkezetéről.

Az NGC 5018 katalógusjelű elliptikus galaxis környezetét bemutató felvételen finom csillag- és gázsávok mutatkoznak meg. Ezek a finom részletek a galaxisok közötti kölcsönhatásoknak a biztos jelei, amelyek nagyon értékes információt hordoznak a korai típusú galaxisok szerkezetéről és dinamikájáról. Forrás: ESO/Spavone et al.

Bár az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope – VLT) rendkívül apró részleteket képes megmutatni még a nagyon halvány égitestekről is, ám amikor a csillagászok arra keresik a választ, hogy minek köszönhető a galaxisok rendkívüli változatossága, egy másfajta műszerre van szükségük; olyanra, ami az égboltnak sokkal nagyobb darabját látja egyszerre. A VLT Égboltfelmérő Távcső (VLT Survey Telescope – VST) éppen erre való. Tervezésekor fontos szempont volt, hogy a ragyogó chilei égboltnak minél nagyobb darabját lássa egyszerre, és így a csillagászok részletes égboltfelmérő programokat végezhessenek vele a déli égbolton.

A VST rendkívül nagy látómezejét kihasználva egy nemzetközi csillagászcsoport belefogott a VST Early-type GAlaxy Survey (VEGAS) [1] elnevezésű programba, amelynek során a déli égbolt elliptikus galaxisait vizsgálják meg igen részletesen [2]. A VST lelkét jelentő, nagyon érzékeny OmegaCAM kamera segítségével [3], a Marilena Spavone (INAF-Osservatorio Astronomico di Capodimonte, Nápoly, Olaszország) által vezetett csoport rendkívül sokféle, különböző környezetben elhelyezkedő ilyen égitestről készített felvételeket.

A megörökített csillagvárosok egyike az NGC 5018, a tejfehér galaxis közel a kép közepéhez. Az NGC 5018 a Szűz csillagképben található, és elsőre nem tűnik többnek egy fehér pacánál. Ám közelebbről szemlélve finom csillag- és gázsávot – egy árapálynyúlványt — láthatunk messze kinyúlni ebből a galaxisból. Az árapálynyúlványok és csillagáramok a galaxisok közötti kölcsönhatásoknak a biztos jelei. Ezek a struktúrák rengeteg értékes információt hordoznak a galaxisok szerkezetéről és dinamikájáról.

A számos elliptikus és jó néhány spirális galaxis mellett ezen a rendkívüli, 400 megapixeles felvételen a Tejútrendszer számtalan előtércsillagát is láthatjuk változatos színekben ragyogni. Ezek a kozmikus betolakodók, mint például a kép közepén fénylő, kék HD 114746 jelű csillag nem a felvétel célzott szereplői, csak éppen a tanulmányozni kívánt galaxisok irányában látszanak a Földről. Kevésbé látványosak, de nem kevésbé érdekesek a saját naprendszerünkben keringő kisbolygók nyomai. Éppen az NGC 5018 alatt húzódik a 2001 TJ21 (110423) jelű kisbolygó nyoma, amelyet több expozíció is megörökített. Távolabb jobbra pedig egy másik ilyen égitest, a 2000 WU69 (98603) jelű aszteroida hagyott elmozdulása révén halovány nyomot.

Míg a csillagászok a milliónyi fényévre lévő távoli galaxisok finom szerkezetét tanulmányozták, közben a néhány száz fényévre lévő csillagokat és a tőlünk csupán fénypercekre mozgó kisbolygókat is megörökítették. Az ESO érzékeny műszerei a sötét chilei égen még a legtávolabbi égitesteket vizsgálva sem hagyják, hogy megfeledkezzünk közvetlen kozmikus környezetünkről.

Megjegyzés

[1] A VEGAS egy több hullámhossztartományban zajló mélyfelmérés, amely során a VLT Survey Telescope (VST) segítségével vizsgál korai típusú galaxisokat egy csillagászcsoport Enrichetta Iodice (INAF-Osservatorio Astronomico di Capodimonte, Nápoly, Olaszország) vezetésével.

[2] Az elliptikus galaxisokat korai típusú galaxisoknak is nevezik, ám ez valójában nem függ össze a korukkal. Korábban azonban úgy képzelték, hogy az elliptikus galaxisok később a jobban ismert spirális galaxisokká fejlődnek. Mára azonban ezt az elképzelést már megcáfolták a csillagászok. A korai típusú galaxisok jellegtelen, elliptikus formájúak, és általában hiányzik belőlük a csillagközi gáz, ami miatt aktív csillagkeletkezés sem zajlik bennük. A galaxisok lenyűgöző sokféleségében először Edwin Hubble igyekezett osztályozási módszerével rendszert találni.

[3] Az OmegaCAM egy rendkívül fényérzékeny kamera, ami 32 különálló CCD-panelből áll, és egyszerre 256 millió képpontot képes rögzíteni. Ez 16-szor több, mint az ESA/NASA Hubble-űrtávcsövén működő Advanced Camera for Surveys (ACS) képpontjainak a száma. Az OmegaCAM fejlesztésében és megépítésében az ESO jelentős hozzájárulása mellett holland, német és olasz intézetek vettek részt.

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás