Hét évnyi kitartó változócsillag-kereső munka meghozta első, komolynak számító eredményét: a múlt héten Fidrich Róbert egy korábban halvány változócsillag kitörését detektálta a Nyíl csillagképben. A Vend47 jelzéssel ellátott, 10,7 magnitúdó fényességű objektum természetének kiderítésében magyar, olasz és francia amatőr- és szakcsillagászok működtek együtt.
Fidrich Róbert közel harminc évnyi vizuális változócsillag-észlelés után mintegy hét évvel ezelőtt kezdett el digitális fotometriával foglalkozni, és ekkor indította el a Vendégcsillag-kereső programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fotometriája mellett egyszer majd egy „vendégcsillagot” (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) is sikerül felfedeznie. Az első új változócsillagot, a félszabályos Vend2-t Németh Lászlóval közösen fedezték fel. Ezt számos új mira, félszabályos, fedési és egyéb klasszikus változócsillag felfedezése követte, közben egyre bővült – sőt nemzetközivé vált – a csapat, idén nyárra már elérte a 45-öt az általuk felfedezett új változócsillagok száma. De egy igazi klasszikus tranziens felfedezése még váratott magára. Az elmúlt két évben a remélt siker felé vezető út fontos mérföldköveit új felszerelés beszerzése és az égbolt nagy területeit hézagmentesen lefedő új észlelési stratégia jelentették.
A lelkes amatőrcsillagász a 2018. augusztus 9-re virradó éjszakát is észleléssel töltötte: összesen 54 égterületről készített felvételeket, amelyek egy részét még hajnal előtt feldolgozta és átnézte, remélve, hogy valamelyiken feltűnik a hőn áhított vendégcsillag. Reggel aztán egy üzenet fogadta Patrick Schmeertől, hogy brazil csillagászok egy 11,1 magnitúdó fényességű nóvajelöltet találtak a Kígyótartó csillagképben, tudna-e róla CCD-felvételeket készíteni az iTelescope hálózat valamelyik robottávcsövével? Addigra azonban a spanyolországi állomásról már nem látszott a kérdéses égboltterület, Új-Mexikóban zárva voltak a kupolák, a sierra nevadai állomás távcsöve pedig foglalt volt. Végül az egyik ausztráliai műszerre tudott távcsőidőt foglalni. Az MCSE tarjáni észlelőtáborába készülődés közben 11:20 környékén el is készültek a képek, és még indulás előtt sikerült is kimérnie a nóvajelölt fényességét, amely V-ben 10,5 magnitúdónak adódott, azaz a szerda esti felfedezés óta tovább fényesedett a csillag. A megfigyelést gyorsan beküldte a Nemzetközi Csillagászati Unió ilyen hirtelen felfényesedést produkáló – úgynevezett tranziens – jelenségek bejelentésére létrehozott honlapjára (CBAT „Transient Objects Confirmation Page”).
A tarjáni táborba érve több ismerősének is szólt, hogy van egy új nóvajelölt a Kígyótartóban, jó lenne majd este fotografikusan, illetve vizuálisan is észlelni, majd folytatta a szerda éjszakai felvételek feldolgozását és átnézését. A késő délutáni órákban jutott el a Nyíl csillagképben található, a QW Sge változócsillagról elnevezett égterület képeihez, amelyeken a VaST változócsillag-kereső program által jelzett találatok között kiszúrt egy ígéretes jelöltet. Ez a csillag az augusztus 8-i képein 10,7 magnitúdó fényességű volt, az öt nappal korábbi referenciaképeken viszont még halványabb, 11,7 magnitúdós volt csak.
A VSX változócsillag-katalógus szerint a megadott helyen egy 12,5 magnitúdó átlagfényességű, 0,6 magnitúdó amplitúdójú, 418 nap periódusú félszabályos változócsillag (ASASSN-V J195442.95+172212.6) található. Meglehetősen furcsa azonban, hogy egy ilyen hosszú periódusú változó egyik napról a másikra 1,5 magnitúdót fényesedjen! Fidrich ezért feltételezte, hogy valójában egy szimbiotikus kettős első ismert kitörését örökíthette meg.
Az ASAS-SN égboltfelmérő program legfrissebb mérései is alátámasztották a gyanút, mert azokból egyértelműen látszott, hogy augusztus 3. után hirtelen több mint egy magnitúdót fényesedett (augusztus 5. és 6. között 0,85 nap alatt 0,9 magnitúdót!), egészen 11,1 magnitúdó fényességig jutva. Ezt követően pedig a saját mérései szerint még tovább fényesedett, kb. 10,7 magnitúdóig. Ez már elég volt ahhoz, hogy a felfedezést beküldje a CBAT TOCP oldalra. A csillag koordinátái alapján a talált objektum TCP J19544251+1722281 jelöléssel került fel a listára.
Ezt követően Fidrich Róbert levelet írt Somogyi Péter amatőrcsillagász ismerősének, amelyben arra kérte, próbáljon meg színképet készíteni a csillagról. Somogyi Péter riasztotta a változócsillagok színképeinek rögzítésére szakosodott amatőrcsillagász-hálózat, az ARAS tagjait. Paolo Berardi csütörtök éjszaka készített színképei meg is erősítették, hogy egy kitörésben levő szimbiotikus változócsillagról van szó, Tordai Tamás V szűrős CCD-felvételei pedig azt a tényt támasztották alá, hogy a csillag fényessége tényleg kb. 10,7-10,8 magnitúdóig emelkedett ezekben a napokban.
A TCP J19544251+1722281, illetve ASASSN-V J195442.95+172212.6 elnevezést elég körülményes megjegyezni és leírni, de szerencsére a VSX adminisztrátorai jóváhagyták a Vend47 elnevezést is, így a csillagról készült észleléseket már ezen a könnyebben megjegyezhető rövid néven is be lehet küldeni.
Sajnos péntek éjszaka felhős volt az ég a tarjáni táborban, ezért Fidrich nem tudott friss méréseket készíteni a csillagról, viszont időközben értesítette a csillag hirtelen kitöréséről a szimbiotikus változócsillagok egyik legismertebb szaktekintélyét, Ulisse Munari professzort, aki jelezte, hogy munkatársaival péntek este UBVRI fényességméréseket, valamint kis és nagy felbontású színképeket is fog készíteni az Asiago Obszervatórium 86 cm-es, illetve 1,22 méteres távcsöveivel. Időközben Berardi is jelezte, hogy nagyobb felbontású színképet is készít a szimbiotikus változóról, és az ARAS fórumán is látszott, hogy francia amatőrök is rögzítettek színképeket a csillagról.
A Munari professzor által vezetett csoportnak a felfedezés tényét bejelentő és az első fotometriai és spektroszkópiai méréseket részletező közleménye – amelynek a kitörés felfedezőjeként Fidrich Róbert is társszerzője – 2018. augusztus 11-én 11:20-kor jelent meg az Astronomers’ Telegram (ATEL) oldalán, a száma 11937: ‘HBHa 1704-05: a bright and newly discovered symbiotic star, currently undergoing an „hot-type” outburst‘
A közleményből kiderül, hogy egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló, 11500 fényévnyire található szoros kettőscsillag hirtelen felfényesedését figyelték meg. A rendszer fényessége a B sávban (kék szín) 2,3 magnitúdóval nőtt meg néhány nap alatt, és egyre kékebb lett. Az ultraibolya tartományban sok erős emissziós vonal figyelhető meg, ami arra utal, hogy a hűvösebb vörös óriásból kiáramló csillagszelet ionizálta a forró komponens intenzív ultraibolya sugárzása.
Az augusztus 11-e utáni mérésekből úgy tűnik, hogy a Vend47 fényessége időközben V = 10,9 magnitúdó környékén állandósult, vagy lassú csökkenést mutat. A megfelelő felszereléssel rendelkező amatőröknek a következő hónapokban érdemes lenne rendszeresen nyomon követni a szimbiotikus változócsillag fényváltozását. Az észleléseket az MCSE Változócsillag Szakcsoportjának lehet beküldeni! A vizuális észlelések mellett az UBVRI szűrős CCD-méréseket, valamint az átalakítatlan DSLR kamerákkal készített méréseket is várja a szakcsoport. Különösen a B és U szűrős fotometriai megfigyelések lehetnek érdekesek.
Forrás: Vendégcsillag-kereső blog