A Lokális Csoport három legnagyobb galaxisa a Tejútrendszer mellett az Andromeda- és a Triangulum-galaxis. A The Astrophysical Journal című folyóiratban megjelent új tanulmányban csillagászok az Európai Űrügynökség Gaia műholdjának adatai alapján a galaxisok forgásának jellemzőit tárták fel. Az eredmények meglepő jóslatokhoz vezettek a távoli jövőt illetően. Az Andromeda- és a Triangulum-galaxis háromdimenziós mozgásának elemzése fontos adatokkal szolgál a Lokális Csoport történetéről és fejlődéséről.
A Roeland van der Marel (Space Telescope Science Institute) vezette kutatócsoport a Gaia második adatközlésével dolgozott, amely 1,7 milliárd csillag pontos távolságadatait tartalmazza. Az Andromeda-galaxis 1084, valamint a Triangulum-galaxis 1518 csillagának mozgását átlagolva elemezték a két galaxis forgását és elmozdulását.
A csapat modellezte a Lokális Csoport galaxisainak múltbéli és jövőbeni mozgását. A több milliárd évre előre vetített adatok két fontos kérdésre adtak választ.
Mikor állt össze a Lokális Csoport?
A Tejútrendszernek és az Andromeda-galaxisnak is van olyan kísérőgalaxisa, amely tizedannyi tömegű: ezek a Nagy Magellán-felhő, valamint a Triangulum-galaxis. Korábban úgy gondolták, hogy a kísérők hosszú távra szegődtek nagyobb társaik mellé. A legújabb kutatások szerint azonban a Nagy Magellán-felhő még csak most közelít a Tejúthoz. A találkozás lassú folyamat, a két galaxis csak 2,5 milliárd év múlva fog összeolvadni.
A Hubble-űrteleszkóp részletgazdag képei és a Very Long Baseline Array (VLBA) antennarendszer rádióadatai arra utaltak, hogy az Andromeda- és a Triangulum-galaxisnak saját közös története van: 6 milliárd évvel ezelőtt elhaladtak egymás mellett, és ezt nemsokára újra megteszik. Az új szimulációk azonban felfedték, hogy ez a forgatókönyv nem állhatja meg a helyét: a Triangulum most kezdi csak megközelíteni az Andromedát. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a Lokális Csoport nemrég állt össze, és kialakulása még ma is folyamatban van.
Az eredmények azt bizonyítják, hogy a galaxisok kölcsönhatásai a vártnál sokkal dinamikusabbak. „Nem túl valószínű, hogy egy galaxisnak olyan társa legyen, amely évmilliárdokon keresztül csak áll mellette anélkül, hogy összeolvadna vele.” – mondta van der Marel. Az összeolvadás gyakori és viszonylag gyors folyamat.
Mikor fog a Tejútrendszer és az Andromeda-galaxis találkozni?
A csapat arra is rájött, hogy galaxisunk és az Andromeda-galaxis találkozása nem úgy fog lezajlani, ahogy azt korábban gondoltuk. Régóta tudjuk, hogy az Andromeda másodpercenkénti 110 kilométeres sebességgel száguld felénk. Azt viszont sokkal nehezebb volt megmérni, hogy testvérgalaxisunk oldalirányban milyen gyorsan mozog. A nagy oldalirányú mozgás azt is eredményezheti, hogy az Andromeda kitér a Tejút útjából.
Van der Marel 2012-ben a Hubble-űrteleszkóp adataihoz fordult válaszért. Az adatok akkor arra utaltak, hogy oldalirányban csupán 17 kilométeres másodpercenkénti sebességről van szó, így a két galaxis egy szép frontális ütközésnek néz elébe. A Hubble eredményeinek és a Gaia új adatainak összevetésével azonban rájöttek, hogy az Andromeda sokkal gyorsabban, másodpercenkénti 50 kilométeres sebességgel mozog oldalirányban. Ez azt jelenti, hogy frontális ütközés helyett csak koccanás vár ránk. „De még mindig az a helyzet, hogy a két galaxis végül ütközik.” – mondta van der Marel.
Az új eredmények szerint a galaktikus összefonódás 3,9 milliárd év helyett 4,5 milliárd év múlva fog bekövetkezni. Addigra a Föld kétszer olyan idős lesz, mint most, és az életre teljesen alkalmatlanná válik. Arra azért van egy kis esély, hogy távoli leszármazottaink meglátogatják régi otthonukat, megfigyelni galaxisunk történetének leglátványosabb fényjátékát.
Forrás: New Study Pushes Back Milky Way’s Dust-up with Andromeda, Sky & Telescope
