J. Levan (University of Warwick, Egyesült Királyság) vezetésével egy koordinált megfigyelési program során vizsgálták az objekumot a Hubble és a Chandra-űrtávcsővel. A gammakitörés helyéről még meglepően sokáig (több mint két hónappal később is) detektáltak optikai, illetve röntgensugárzást. A Hubble képeinek segítségével azt is sikerült kideríteni, hogy a sugárzás egy távoli, mintegy 4 milliárd fényévre lévő galaxis közepéből érkezik. A régebbi adatok nem mutattak nagy energiájú forrást az adott irányban, ezért úgy tűnik, egyszeri jelenségről van szó (nem pedig például egy aktív galaxismag sugárzásáról).
Mozaikkép a GRB 110328A objektumról. A Swift felvételén a fényes gammakitörés látható; a bal oldali inzertkép az ugyanezen területen a Chandra-űrtávcsővel észlelt röntgenforrást, a jobb oldali ábrák a HST-vel észlelt szülőgalaxist mutatják (NASA/JPL).
Ez adta a kutatóknak az ötletet, miszerint egy, a galaxis központi fekete lyukába hulló csillag megsemmisülésének lehettünk tanúi. Az árapály-katasztrófának (tidal disruption) nevezett esemény során egy csillag végzetesen közel kerül a fekete lyukhoz, és többé már nincs menekvés. A csillagnak a fekete lyukhoz közelebbi oldalára erősebb árapályerő hat, mint a túloldalra, így az égitest megnyúlik, majd végül szó szerint darabokra szakad. A gázanyag nagy része sokáig a fekete lyuk körül örvénylik (ennek sugárzása észlelhető hosszú hetekig), míg egy része a forgástengely mentén létrejövő, nagyenergiájú kitörés (jet) formájában távozik. A jet iránya pont Földünk felé mutatott, ez eredményezhette a márciusban észlelt, nagyon erős gamma-felvillanást.
Egy fekete lyukba hulló csillag árapály-katasztrófájának folyamata (NASA/Chandra/M. Weiss).
Korábban optikai, UV- és röntgentartományban is észleltek olyan eseményeket, melyek egyik lehetséges magyarázata egy csillag árapály-katasztrófája – gammatartományban azonban ez az első eset. A statisztikai számítások szerint rendkívül ritka, hogy egy galaxis központi fekete lyuka elnyel egy csillagot, az meg még inkább, hogy az így keletkező, nagyenergiájú jet pont bolygónk irányába dobódjon ki – így könnyen elképzelhető, hogy évtizedeket kell várnunk egy hasonló esemény megfigyelésére.
Levan, Bloom és kollégáik a Science folyóirat gyors bejelentéseket lehetővé tevő Science Express rovatában publikálták eredményeiket.
