Fekete lyuk fogyatkozása egy távoli galaxisban

765

A Chandra röntgenműhold az NGC 1365 jelzésű galaxis magjában található nagy tömegű fekete lyuk váratlan "fogyatkozását" észlelte. A véletlenül megfigyelt jelenség során a Földtől mintegy 60 millió fényévnyire a Fornax csillagképben megfigyelhető csillagváros központi fekete lyuka elé sűrű gázfelhő került, ami részben blokkolta a mag közvetlen közelében keletkező nagyenergiájú röntgensugárzást. Ezzel lehetővé vált az objektum körüli, galaktikus léptékben viszonylag kicsiny méretű anyagbefogási (akkréciós) korong méretének becslése.

A Chandra felvétele a kis inzert képen látható. A középen lévő fényes forrás a fekete lyuk pozíciójának felel meg, míg az ESO VLT által készített optikai felvétel az egész galaxist mutatja. A bíbor az 1 keV-nál kisebb, a sárga az 1-2 keV, míg a kék szín a 2-7 keV sugárzási energiájú  területeket jelöli.

Az NGC 1365 aktív galaxismagot (AGN) tartalmazó Seyfert típusú galaxis. Az elképzelések szerint a fekete lyukba a körülötte lévő akkréciós korongból folyamatosan anyag áramlik, ami több millió fokra melegszik fel, mielőtt a fekete lyuk eseményhorizontját átlépve elveszik a külvilág számára. Rendkívül magas hőmérséklete miatt a behulló gáz intenzív röntgensugárzást bocsát ki, de az akkréciós korong kicsiny szögátmérője miatt direkt megfigyelése nem lehetséges.

A forrást a Chandra műszereivel 2006 áprilisában két héten keresztül két naponta felvett négy órás expozíciókkal folyamatosan nyomon követték. A hat megfigyelésből öt alkalommal a központi röntgenforrás világosan azonosítható volt, a második esetben azonban nem észlelték. Ez volt az a periódus, amikor az akkréciós korong körül örvénylő gáz eltakarta a fekete lyuk környezetét, s jelentősen csökkentette a behulló anyag észlelhető röntgensugárzását. Az Astrophysical Journal április 20-i számában megjelenő cikk szerint a röntgenforrás mérete 1 milliárd km-nél kisebb, míg a takaró gázfelhő a röntgenforrástól 100 milliárd km-nél nincs távolabb, azaz a forrás és környezete az elméletek által megjósoltnak megfelelően valóban rendkívül kicsiny, mindössze néhány fénynap átmérőjű tartományra korlátozódik.

 

A két ábrán  az NGC 1365 magjának a rajzoló által elképzelt modellje látható. A felső rész azt mutatja, amikor a Chandra a fekete lyuk környezetéből kijutó direkt sugárzást is észleli, míg az alsó azt az esetet, amikor egy gázfelhő a direkt sugárzást blokkolja, s a műszerek csak a többi felhő által visszavert röntgenfényt tudják detektálni.

Forrás: Chandra X-ray Observatory Center

Hozzászólás

hozzászólás