Egy balsorsú galaxis végzete

940

A tudományos közéletbe frissen bekerült felvétel korunk legkiválóbb és legnagyobb teljesítményű csillagászati eszközeinek (HST, VLT, Spitzer, Chandra, Keck) együttműködésében készült, és végre magyarázatot ad néhány régi keletű, de annál nyugtalanítóbb kérdésre: hogyan alakulnak át a gázanyagban gazdag spirálisok gázban szegény irreguláris vagy elliptikus galaxisokká, és honnan jönnek a nagy halmazok galaxisközi terében "kószáló" otthontalan csillagok milliói.

Jelenleg, azaz a lokális Univerzumban mintegy fele-fele arányban találunk gázban gazdag, illetve szegény galaxisokat, miközben 6-7 milliárd évvel ezelőtt ez az arány öt az egyhez volt a nagy mennyiségű gázanyagot tartalmazó, és így aktív csillagkeletkezést mutató csillagvárosok javára. Utóbbiak főként a galaxishalmazok peremén, viszonylag ritkábban kitöltött régiókban figyelhetők meg, míg a csillagontást nem vagy alig mutató irregulárisok és elliptikusok a zsúfolt galaxishalmazok közepén találhatóak.

Az új felvétel ritka és érdekes pillanatképet rögzít a galaxisok evolúciójának milliárd éves időskáláján. Az Abell 2667 galaxishalmazt ábrázoló kép bal felső sarkában lévő különös alakú spirálist 3 és fél millió km/h sebességre gyorsítja a halmazban lévő sötét anyag, forró gáz és a több száz egyéb galaxis egyesített gravitációs ereje. Az ütközés során fellépő kölcsönhatások (az ún. "torlónyomásos lecsupaszítás" jelenségén keresztül) szinte kitépik a tőlünk kb. 3,2 milliárd fényévre lévő balsorsú galaxis csillagait és teljes gázanyagát.

A Hubble Űrtávcső felvételén a bal felső sarokban látható a szerencsétlen sorsú széttépett galaxis, amint ütközik az Abell 2667 halmaz anyagával. A kép jobb oldalán eltorzult ívek: gravitációs lencsézés nyomai.

A galaxishalmaz kb. 10-100 millió fokos, töltött részecskékből álló gázanyaga kifújja a behulló galaxis anyagát – hasonlóan ahhoz a jelenséghez, amikor a napszél létrehozza az üstökösök gázokból, ionokból álló csóváját, ezért a Luca Cortese (Cardiff-i Egyetem) vezette kutatók Üstökös-galaxis névvel illetik a végzete felé rohanó objektumot. A kb. 1 milliárd évig tartó folyamat során a galaxis magjában ugyan egy időre beindul a csillagképződés a külső árapályerők következtében, végső soron mégis csillagok milliói válnak "hajléktalanná", azaz dobódnak ki a halmazközi térbe, míg végül egy gázban szegény, idős, vörös színű csillagok által uralt "galaxistetemet" kapunk…

Forrás: STScI-PR-2007-12

Hozzászólás

hozzászólás