Csillagrobbanás kölcsönható galaxisok között

1103

Ha két galaxis túl közel kerül egymáshoz, akkor az árapályerők
eltorzítják őket, és egy anyaghíd alakulhat ki közöttük. A
gravitációs erők hatására hatalmas por- és gázfelhők tömörülhetnek
össze, ezzel elősegítve a fiatal, forró óriáscsillagok keletkezését. Az
ilyen nagytömegű csillagoknak rövid, de annál hevesebb életük van,
melynek végén egy (II-es típusú) szupernóva-robbanás zárja a fejlődést.
A számítások szerint a kölcsönható galaxisokban nem csak a nagy tömegű
csillagok halálát jelző robbanások, hanem a fehér törpecsillagok
összeomlásakor keletkező (Ia típusú) szupernóvák is gyakrabban
várhatók.  Utóbbiak megértése nagyon fontos, mert a kozmikus távolságmérésben
betöltött szerepük rendkívül jelentős, és pl. az Univerzum gyorsuló
tágulását is ezekkel a szupernóvákkal mutatták ki.

2005. május 2-án a kaliforniai KAIT robottávcsővel egy szupernóvát
fedeztek fel a 87 millió fényévre lévő MCG-01-39-003 és NGC 5917
galaxispárt összekötő anyaghídban. A Whipple Obszervatórium 1,5
méteres távcsövével végzett mérések alapján az
SN 2005cf jelölésű szupernóva Ia típusú volt. A robbanás során a ledobott
anyag sebessége elérte a 15000 km/s-ot (54 millió km/h-t). Az ESC
(European Supernova Collaboration) egy nagy kampányt szervezett a
csillag megfigyelésre. A megfigyeléseket 10 nappal a maximális
fényesség elérése előtt kezdték.


Az SN 2005cf szupernóva, valamint az MCG-01-39-003 és az NGC 5917 galaxis (ESO PR nyomán)

Több mint egy évvel a robbanás után Ferdinando Patat (ESO) a 8,2 m-es VLT FORS1
műszerével készített felvételt a galaxisokról és a szupernóváról. A képen a szupernóva pozíciója a két galaxist
összekötő anyaghídon kívül esett. A kutató szerint a csillag eredetikeg a két galaxis egyikéből származott, és csak később
sodródott ki a jelenlegi pozíciójára, ahol felrobbant.

Forrás: ESO PR 22/06

Hozzászólás

hozzászólás