Felerősített fényű galaxisba nagyított bele a Hubble

492
Az úgynevezett gravitációs lencsehatás akkor tapasztalható, amikor egy nagy tömegű objektum (például egy fekete lyuk, galaxis, vagy galaxishalmaz) mellett elhaladva a fény terjedési iránya megváltozik. Egy távoli objektum képét ez a hatás torzítja, nagyítja és a fényességét felerősíti. Az ilyen lencsehatás segítségével tanulmányozni tudjuk a galaxisok kialakulását. Míg a közeli galaxisokban a csillagképződés a vége felé jár, addig távoli csillagvárosok esetén a történet kezdeti szakaszait láthatjuk. A nagyon távoli objektumok amellett, hogy halványak, látszó méretük is kicsi, így ahhoz, hogy az ott történő folyamatokat tanulmányozhassuk, fontos a gravitációs lencsehatás kihasználása.

Csillagászok egy csoportja a Hubble-űrteleszkóp segítségével figyelte meg a gravitációs lencsehatás egyik legérdekesebb példáját. Az RCS2 032727-132623 jelű, mintegy 5 milliárd fényévre lévő galaxishalmaz körül, egy nagyjából kilencven fokos körív mentén egy még távolabbi, mintegy 10 milliárd fényévre lévő galaxis torzított, felerősített képei helyezkednek el. 2006-ban a chilei VLT-vel már végeztek megfigyeléseket az érdekes jelenségről, és kiszámították, hogy a háttérgalaxis több mint háromszor olyan fényes és csaknem húszszor nagyobb, mint a korábban hasonló módon felfedezett objektumok. 2011-ben a Hubble-űrteleszkóppal vizsgálták a galaxist, az így kapott kép sokkal részletesebb volt, mint az bármikor lehetett volna a gravitációs lencsehatás hiányában. Az érintett objektumban intenzív csillagképződés látszik – abban az időszakban megfigyelve a galaxist, mikor az Univerzum életkora a jelenleginek alig egyharmada volt.

Az RCS2 032727-132623 galaxishalmaz és az általa gravitációs lencsehatás révén felerősített háttérgalaxis. A kép 2011 márciusában készült a Hubble-űrtávcsővel (NASA; ESA; J. Rigby – NASA Goddard Space Flight Center, K. Sharon – University of Chicago).

A háttérgalaxis torzult képe többször is megjelenik, ahogy az ilyenkor lenni szokott. A kihívás a galaxis valódi képének rekonstrukciója volt. A Hubble-nek köszönhetően a csillagászok képesek voltak a torzulások kiszűrésére és a galaxis valódi kinézetének meghatározására. Olyan csillagkeletkezési területeket fedeztek fel, amelyek karácsonyfaizzó-szerűen helyezkednek el, és sokkal fényesebbek, mint bármelyik hasonló terület a mi galaxisunkban. Az újonnan talált csillagkeletkezési régiókat spektroszkópiai módszerekkel tervezik megvizsgálni annak érdekében, hogy jobban megértsék az ott zajló folyamatokat.

Forrás: NASA News, 2012.02.02.

Hozzászólás

hozzászólás