Csodaszép felvétel a Taurus kanyargó porsávjáról

517

Az ESO által üzemeltetett APEX (Atacama Pathfinder Experiment) nevű, 12 méter átmérőjű milliméteres/szubmilliméteres antenna mérései alapján előállított kép kozmikus pornak több, mint 10 fényév hosszúságú kanyargó filamentjét mutatja a Bika csillagképben. A porszalag belsejében már kialakult új csillagok is rejtőzködnek, de éppen kollapszáló sűrű felhőmagok is találhatók benne, melyekből a jövőben még több csillag formálódik majd. A terület a hozzánk legközelebbi csillagkeletkezési régiók egyike. A benne koncentrálódó porszemcsék hőmérséklete olyan alacsony, hogy sugárzásuk csak az egy milliméter körüli hullámhosszon észlelhető, ezért végezték a méréseket az APEX LABOCA (Large APEX Bolometer Camera) elnevezésű kamerájával. A kép a tőlünk körülbelül 450 fényévre található Taurus molekulafelhő Barnard 211 és Barnard 213 jelzésű részét mutatja, melyek elnevezésüket Edward Emerson Barnard után kapták, aki a XX. század elején állította össze fotografikus atlaszát az "égbolt sötét mintázatai"-ról. A vizuális tartományban ezek a területek szinte teljesen feketének tűnnek, csillagok egyáltalán nem láthatók bennük. Barnard azonban helyesen állapította meg, hogy ez a megjelenés a por árnyékoló hatásának köszönhető.

A Taurus molekulafelhő Barnard 211 és Barnard 213 jelzésű részeiről az APEX antenna LABOCA nevű kamerájával rögzített szubmilliméteres felvételt (vörös filament) a területről készült optikai képre montírozták. A Barnard 211 a kép jobb felső, míg a Barnard 213 a bal alsó részén helyezkedik el. A fényes csillag a φ Tau, a bal szélen félig látható pedig a HD 27482 katalógusjelű. Ezek nem tartoznak a régióhoz, annál közelebb vannak hozzánk.
[ESO/APEX (MPIfR/ESO/OSO) / A. Hacar és tsai / Digitized Sky Survey 2]

A sötét területek tehát porrészecskék és gáz felhői. A kicsiny porszemcsék blokkolják a felhők mögötti gazdag csillagmezők objektumainak optikai tartományba eső sugárzását, mivel elnyelik azt. A Taurus molekulafelhő különösen sötét, mivel például az Orion-ködtől eltérően nincsenek benne nagytömegű, forró csillagok, melyek gerjeszthetnék a benne található gázt, fénylésre késztetve azt. Így csak a porrészecskék által kisugárzott fotonokra hagyatkozhatunk, ezek hullámhossza azonban a porszemcsék -260 °C körüli hőmérséklete miatt a látható fényénél sokkal nagyobb, a szubmilliméteres/milliméteres tartományba esik.

A por- és gázfelhők új csillagok bölcsői. Amint a felhők saját gravitációjuk hatására sűrűsödni kezdenek, csomósodások alakulnak ki bennük. A csomókon belül sűrű magok jönnek létre, melyekben a hidrogén koncentrációja és hőmérséklete eléri a fúzió beindulásához szükséges értéket. Az előzőek alapján tehát az új csillagok sűrű porgubókban helyezkednek el, amelyek a látható tartományban elrejtik előlünk őket, létükről csak a jóval hosszabb hullámhossztartományokban végzett megfigyelések alapján szerezhetünk tudomást. A csillagkeletkezés korai szakaszainak tanulmányozása szempontjából ezért kulcsfontosságúak a szubmilliméteres észlelések. Az eredmények szerint a Barnard 213 már fragmentálódott, kialakultak benne a sűrű magok, illetve már a csillagok is, amint azt a fényes foltok is jelzik a filamentumban. A Barnard 211 azonban még nem tart ebben a fejlődési fázisban, a kollapszus és a fragmentáció most zajlik benne, így a csillagok végső kialakulása csak később várható.

Az észleléseket Alvaro Hacar (Observatorio Astronómico Nacional-IGN, Madrid) és munkatársai végezték a chilei Andokban 5 ezer méter magasságban található Chajnantor platón üzemelő 12 méteres APEX antenna kamerájával. Az APEX az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszer egységeinek prototípusa alapján készült, célja olyan célpontok felderítése, melyeket aztán az ALMA jóval részletesebben vizsgálhat majd.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás