Felvillanások a Holdon

21610

A Holdon néhány óránként megfigyelhető egy-egy fényes felvillanás – ez annak a következménye, mikor az űrben vadul száguldozó objektumok nagy sebességgel becsapódnak védtelen szomszédunkba. Az Athéni Nemzeti Obszervatórium Kryoneri teleszkópjával történő ‘NELIOTA’ ESA projekt megfigyeléseit 2021 januárjáig meghosszabbították.

A Hold múltjából a Föld jövőjébe

A SMART-1 felvétele a Hold déli sarkán található Shackleton-kráterről. (ESA/Space-X)

Ezek a becsapódási felvillanások, vagy “tranziens holdi jelenségek” (transient lunar phenomena) gyakori, de mulandó események, melyek a másodpercnek csupán töredékéig tartanak. Ez alaposan megnehezíti a tanulmányozásukat, előrejelezni pedig lehetetlen őket, mert a becsapódó testek túl aprók a megfigyeléshez.

Ezek miatt is egyre népszerűbb téma a holdi felvillanások kutatása, nem is csak azért, mert a Holdról és történetéről, hanem a Földről és a jövőnkről is többet tudhatunk meg. A NELIOTA (NEO Lunar Impacts and Optical TrAnsients) projekt keretein belül ilyen holdi becsapódások megfigyeléséből tervezik meghatározni a földközeli objektumok (meteoroidok, aszteroidák vagy üstökösök) méretét és eloszlását. Ezek ismeretében jobban megérthető, milyen veszélyekkel fenyegetik a Földünket.

A világ legnagyobb szeme a Holdon

A Kryoneri Obszervatórium, a legnagyobb “szem”, mely valaha a Hold felé fordult. (Theofanis Matsopoulos)

2017 februárjában kezdődött a 22 hónapos, holdi becsapódásokra irányuló megfigyelési kampány az 1,2 méteres Kryoneri teleszkóppal, mely az eddig Holdat célzó távcsövek közül a legnagyobb. A becsapódások okozta felvillanások jóval halványabbak, mint a Holdról visszatükröződő napfény. Ezért az eseményeket csak a Hold “sötét oldalán” lehet megfigyelni, azaz újhold és az első negyed közötti, valamint az utolsó negyed és az újhold közötti időszakban. A Holdnak ezen kívül horizont felett kell lennie, a megfigyeléshez pedig gyors kamera szükséges, mint például a NELIOTA projektben is használt Andor Zyla sCMOS.

A fenti szükséges körülmények ezidáig 90 órányi megfigyelést tettek lehetővé, mely idő alatt 55 becsapódási eseményt figyeltek meg. A megszerzett adatokból extrapolálva a kutatók úgy becsülték, hogy átlagosan óránként 8 felvillanás történhet a Hold teljes felszínén. A megfigyelési kampány meghosszabbításával még több adatot tudnak gyűjteni, így a becsapódási statisztikák pontossága is várhatóan javulni fog.

A NELIOTA projekt keretein belül megfigyelt becsapódások. (NELIOTA project)

A NELIOTA rendszer az első alkalom, hogy 1,2 méteres távcsővel figyelik meg a Holdat. Ennek következtében az általában 0,5 méter vagy kisebb átmérőjű teleszkópokat használó holdi megfigyelő programoknál 2 magnitúdóval halványabb eseményeket is képesek észlelni. A projekt másik egyedülálló jellemzője a Hold két “fotometriai sávban” történő megfigyelése, melynek eredményeiből idén jelent meg az első referált publikáció a holdi becsapódások hőmérsékletéről, mely 1300 – 2800°C között változik.

Az ősidők óta létező jelenség modern megközelítése

Már legalább ezer éve annak, hogy emberek azt állították, fényvillanásokat figyeltek meg a Hold felszínén, azonban csak az utóbbi időkben váltak elég erőssé a távcsövek és kamerák ahhoz, hogy ezen események méretét, sebességét és gyakoriságát is meghatározzuk.

Illusztráció földközeli objektumokról (ESA – P. Carril)

A bolygónk amióta létezik, ki volt téve az űrből érkező objektumok becsapódásainak, mostanra azonban elképesztő pontossággal tudjuk figyelemmel kísérni az égboltot.

A NELIOTA projekt is része az ESA Space Situational Awareness programjának, melynek során az űrben és a Földön is fejlesztik a potenciális Földet fenyegető objektumok megfigyeléséhez és megértéséhez szükséges infrastruktúrát.

A program részeként jelenleg folyamatban van egy “Légyszem” távcsövekből álló hálózat kiépítése, mely az égbolt folyamatos pásztázásával fogja keresni a potenciálisan veszélyes aszteroidákat – köztük azokat is, amelyek a Holdat találhatják el. Az ESA jövőbeli tervei ambiciózusak, napjainkban már folyik a Hera misszió tervezése, mely az aktív bolygóvédelem érdekében a Földre veszélyt jelentő aszteroidák potenciális eltérítését célozza.

Magyarországon a Kozmikus hatások és kockázatok c. GINOP-projekt keretében zajlanak hasonló kutatások az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont együttműködésében. A tervek szerint egy 0,8 m-es robotteleszkóppal és speciális kamerával fogják észlelni a Hold sötét oldalán feltűnő rövid felvillanásokat. A műszerek 2019 során kerülnek felállításra, így az első hazai eredmények jó egy év múlva lesznek várhatóak.

Forrás: ESA

Itt az MCSE-tagság megújításának időszaka – új belépőket is szeretettel várunk! Tagjaink egyik illetménykiadványa a Meteor csillagászati évkönyv 2019, benne számos hasznos olvasmánnyal, előrejelzéssel a jövő év égi jelenségeiről, látványosságairól.
http://www.mcse.hu

Hozzászólás

hozzászólás