A kiváló októberi időjárást kihasználva egy újabb földközeli kisbolygót sikerült felfedezni az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének piszkéstetői Schmidt-távcsövével, melynek megtalálása egyben profi-amatőr és magyar-szlovák együttműködés eredménye is.
A bolygónkat veszélyeztető kisbolygók keresése a csillagászat népszerű témája, amelyben hazánk is aktívan részt vesz. A Piszkéstetői Obszervatóriumban 1962-ben felállított 60 cm-es Schmidt-távcső nagy látómezejével ideális eszköz az olyan programok számára, ahol rövid idő alatt nagy területet kell átvizsgálni az égbolton. A földközeli kisbolygók keresése pedig ilyen, mert ezek az égitestek az égbolt bármely részén feltűnhetnek, és sokszor csak néhány napig megfigyelhetők. Ha akkor elvétjük őket, hosszú időre rejtve maradhatnak előttünk.
Az októberi száraz, derül időjárás amennyire kedvezőtlen a mezőgazdaság számára, annyira jól jött a hazai profi és amatőr csillagászoknak is, akik kihasználhatták az egyre hosszabb éjszakákban rejlő lehetőségeket. Ráadásul a remek hazai időjárással párhuzamosan a kisbolygók keresésében élen járó Egyesült Államokban rendkívül kedvezőtlen, felhős időjárás uralkodott, a Michael hurrikán mellett több ciklon okozott felhős, csapadékos időjárást, és még Hawaii magas vulkánjai felett is sok napon volt felhős az ég.
A Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygó Központja számos szolgáltatással támogatja a világ minden részén előforduló kisbolygó vadászokat, ezek közül az egyik legfontosabb az az égbolttérkép, amelyre minden keresőprogram feltöltheti, hogy az előző éjszaka az égbolt mely részét vizsgálta át kisbolygók után kutatva. Így a többi észlelő azokra a területekre koncentrálhat, ami korábban kimaradt a keresésből. Ezt a térképet használják a hazai szakemberek is, ennek alapján válogatták ki a mérendő területeket az október 4-10. közötti észlelési időszakban.
Az elkészült felvételeket erre a célra írt szoftverekkel vizsgálják át, amelyek automatikusan azonosítják az elmozduló égitesteket a képeken. Sajnos azonban ezek a szoftverek nem 100%-os hatékonyságúak, számos olyan halvány kisbolygót nem vesznek észre, amelyeket szemmel nézve simán azonosít az emberi agy. A képek szemmel történő átnézése azonban nehéz és időigényes munka, így a csapat október 9-én lecsúszott egy földsúroló kisbolygó felfedezéséről, amelyet másnap egy hawaii-szigeteki program egy jóval nagyobb távcsővel megtalált. Az észlelések így csak felfedezés előtti, a pályát pontosító megfigyelésnek számítanak. Szerencsére azonban nem ez volt az egyetlen ismeretlen földsúroló, ami ezekben a napokban a képekre futott.
Kürti István, a képek szemmel történő átnézésében évek óta segédkező szlovákiai amatőr csillagász október 13-én délelőtt (mielőtt még a piacra indultak volna a családdal) kezdte átvizsgálni azokat a két nappal korábban készült felvételeket, amelyeket Kriskovics Levente csillagász készített a program vezetője, Sárneczky Krisztián által kijelölt területekről. A tapasztalt kisbolygóvadász a Bika csillagképben, a Hyadok nyílthalmaztól két fokkal délre készült egyik tripleten (három felvételből álló sorozat) egy mozgó csíkot vett észre, amely egyértelműen egy gyorsan mozgó, a 200 másodperces felvételen elmozduló égitestre utalt. A kimért pozíciók alapján az első ellenőrzések azt mutatták, hogy ezen a helyen nincs ismert földközeli kisbolygó.
Az ellenőrzést követően (közvetlenül egy családi kirándulás előtt) a program vezetője elküldte a megfigyeléseket a Minor Planet Centernek, ahol hamarosan fel is került a földközeli égitestek bejelentésére és megerősítésére szolgáló honlapra. Ez alapján reménykedhettünk, hogy egy külhoni csillagász megkeresi a kisbolygót, ám a képek készítése óta eltelt napok miatt olyan nagy volt az égitest helyzetének bizonytalansága, hogy csak egy saját, nagy területre kiterjedő kutatásban bízhattunk. Bár ekkor már más program folyt a Schmidt-távcsövön, de a kint dolgozó csillagász, Szakáts Róbert szívesen áldozott két órányi észlelőidőt az objektum megkeresésére.
Végül október 14-én hajnalban kilenc területről készültek 12×30 másodperces képek, amelyeken már várható volt, hogy nem fog csíkot húzni a kisbolygó. A kilenc négyzetfoknyi területet szemmel átnézve végül az utolsó (melyik másik) képsorozaton sikerült észrevenni a gyorsan mozgó, 19 magnitúdós égitestet! Igazi csapatmunka volt ez, a megerősítés pedig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ne vesszen el az égitest, ne vesszen el a felfedezés.
A következő éjjelen végül svájci, olasz, cseh és ukrán obszervatóriumokból is megerősítették a földközeli kisbolygó felfedezését, amely egy kb. 150 méter átmérőjű, Aten típusú kisbolygónak bizonyult. Ezen égitestek jellegzetessége, hogy keringési idejük egy évnél is rövidebb, vagyis életük nagyobb részét a földpályán belül töltik. A 2018 TY5 ideiglenes jelöléssel ellátott kisbolygó 0,89 év alatt kerüli meg a Napot, annyi időnként eléri 0,456 Csillagászati Egység távolságú napközelpontját, valahol a Merkúr és a Vénusz pályája közt. Jelenlegi pályáján 0,028 CSE-nél, vagyis 4,2 millió km-nél nem kerülhet közelebb hozzánk, de ez a távolabbi jövőben változhat.
A jelenlegi közelség nem lesz ilyen szoros, a felfedezése idején 20 millió km-re járó égitest október 22-én este 8,1 millió km-re halad el bolygónktól, ami több mint hússzoros holdtávolságot jelent. Sajátmozgása ekkor eléri majd az óránkénti fél fokot. Látszó fényessége a nagy távolság miatt nem lesz túl nagy, ezekben a napokban valahol 18,5 magnitúdó környékén fog tetőzni, vagyis megfigyelésére csak fotografikusan van mód. Egy érzékeny CCD kamerával már egy 25-30 cm-es távcső is elegendő lehet eléréséhez, de gyors mozgása miatt sok rövid expozíció eltolt összeadására lesz szükség, hogy megjelenítsük halvány képét a monitoron.
Földközelsége után a napközelsége felé tartó 2018 TY5 a földpályán belülre kerül, így nagyon gyorsan elhalványul majd, hiszen az éjszakai, sötét oldalát fogja felénk fordítani. A jelenlegi számítások szerint ebben az évszázadban már nem is kerül közel hozzánk, így megfigyeléséhez óriástávcsövekre lesz szükség. Legközelebb 2024 nyarán lehet esélyünk észlelni a déli félteke valamelyik 2-4 méteres teleszkópjával.
Földközeli égitestnek tekintünk minden olyan kisbolygót, amelynek napközelpontja 1,3 CSE-nél kisebb. Hazánkból eddig kilenc ilyen aszteroidát sikerült felfedezni, valamennyit a 60 cm-es Schmidt-távcsővel. Ezek a következők: (3103) Eger, 2008 UZ201, 2011 ET29, 2011 SU232, 2012 LG11, 2013 PU13, 2015 CA40, 2017 BW és most már a 2018 TY5 is.
Az eszközöket, a munkatársakat és a hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.