A NASA Hold körül keringő LRO űrszondája lefényképezte a Hakuto-R Mission 2 (M2) japán holdszonda becsapódásának nyomát.
Ez év január 15-én az amerikai Firefly Aerospace és a Hold kutatására specializálódott japán iSpace magánvállalatok egy-egy űrszondája indult a floridai Kennedy Űrközpontból (Cape Canaveral) a SpaceX Falcon–9 hordozórakétájával, hogy a Hold különböző területeire leszálljanak és ott kutatásokat végezzenek.
A Hakuto-R M2 leszálóegysége és mini holdjárója
A japán Hakuto-R M2 (Fehér Nyúl) küldetése nemzetközi együttműködéseket is magában foglalt, például egyes műszerek, illetve a magával vitt holdjáró (rover) elkészítésében. A leszállóegység (lander) neve „Resilience”, aminek jelentése „ellenálló, tűrőképes”, amely 2,5 méter széles és 2,3 magas, üzemanyaggal feltöltve mintegy ezer kg tömegű („száraz” tömege 340 kg). A rovert az iSpace vállalattal együttműködve egy luxemburgi technológiai cég készítette. A kisméretű (26 x 31,5 x 54 cm) és mintegy 5 kg tömegű rover szénszálas fémből készült, neve „Tenacious”, vagyis „szívós, kitartó”. A szondát a japán iSpace magánvállalat készítette.
A Hakuto-R M2 tervezett leszálóhelye: a Mare Frigoris
A Hakuto-R (M2) a tervek szerint a Hold északi poláris vidékén, a Mare Frigoris (Hidegség Tengere) területén hajtott volna végre sima leszállást és ez a szonda lett volna az első, ami égi kísérőnk északi sarki területének kutatását kezdte volna el. A Hakuto-R M2 tervezett elsődleges leszállóhelyének (MFLZ-Prime) közelítő holdrajzi koordinátái: északi szélesség 60,5 fok, nyugati hosszúság 4,6 fok. Ez a hely a Mare Frigoris északi pereméhez van közel, a kis távcsővel is megfigyelhető 33 km átmérőjű Timaeus-krátertől mintegy 120 km-re DNy-ra egy sötét bazaltos felszínen. Egy tartalék leszállóhelyet (MFLZ-BU1) is kijelöltek, ami az elsődleges leszállóhelytől nyugatra van, azzal közel azonos holdrajzi szélességen, a 8 km átmérőjű Birmingham B krátertől délre a Mare Frigoris viszonylag sima területén.
A Hakuto-R M2 becsapódása
Sajnos másként alakult a helyzet. A Hakuto-R M2 leszállását 2025. június 5-én, magyar idő szerint 21:17-re tervezték, de már 21:13-kor, vagyis mintegy 4 perccel korábban elérte a felszínt, ami a megengedettnél sokkal nagyobb érkezési sebességet jelentett – ezért érte el a leszállóegység a tervezettnél jóval hamarabb a Hold felszínét. A leszállást követően a felszínre érkezés idejét a tervezetthez képest csak két perccel korábbinak becsülték, valamint a felszínt elérési sebességet 187 km/h-nak, ami azt jelenti, hogy „keményen” érkezett meg, vagyis becsapódott. Néhány nappal később a becsapódási idejét négy perccel a tervezetthez képest korábbinak állapították meg, amikor már megtörtént a becsapódás helyének beazonosítása.
A 187 km/h sebességértéket a telemetriai rendszer a felszíntől 52 méter magasságban adta le, ezért ennél kissé nagyobb lehetett a becsapódási sebesség. Mindez az eddigi vizsgálatok szerint a leszállóegység lézeres magasságmeghatározó rendszere rendszerének (Laser Range Finder, LRF) hibájából adódhatott. A felszín felett 192 méter magasságban a lézeres magasságmérő késett a mérések gyűjtésével, és ennek az lett a következménye, hogy a rendszer a valóságosnál nagyobb magasságot jelzett, ami a szükségesnél nagyobb ereszkedési sebességet engedélyezett, anélkül, hogy a fékezőhajtóművek megfelelően működtek volna.
Felmerül a kérdés, hogy hol lehet a Hold felszínén a Hakuto-R M2 becsapódási helye?
A NASA LRO holdszondája felvételt készített a Hakuto-R M2 becsapódási helyéről
A NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szondája 2009. június 18-án indult útnak abból a célból, hogy a Hold körül alacsony pályán keringve felvételeket készítsen a felszíni részletekről, illetve különböző tudományos méréseket végezzen. Az LRO 2009. szeptemberétől a mai napig rendszeresen készíti a felvételeket a Hold felszínéről. A nagyfelbontású kamerával készített felvételeken akár félméteres részletek is megkülönböztethetők.
A Hakuto-R M2 becsapódási helyéről 2025. június 11-én készített felvételeket az LRO mintegy 80 km (50 mérföld) holdfelszín feletti magasságból.
Az LRO a Hakuto-R M2 tervezett leszállási időpontja előtt még 2024. december 16-án készített felvételt a a japán szonda tervezett leszállási helyének környezetéről. A becsapódás előtt még viszonylag sima és sötét a szonda becsapódási helye, de a becsapódás után egy sötétebb folt jelent meg ott, és mintegy 50 méter átmérőjű körzetben világosabb lett a környéke. A becsapódás előtt és a becsapódás után készített LRO felvételek egymás utáni felváltva mutatásával (blinkelés) az alábbi animáción össze lehet hasonlítani azt, hogy mennyire különbözik a becsapódás előtti és utáni terület.
Az LRO-felvételek alapján a Hakuto-R M2 becsapódási helyének holdrajzi koordinátái: északi szélesség 60,4445 fok, nyugati hosszúság 4,5880 fok (az előzetes terv szerint a leszállási hely közelítő koordinátái: északi szélesség 60,5 fok, nyugati hosszúság 4,6 fok), vagyis a japán szonda az előzetesen kijelölt leszállóhely közvetlen közelében csapódott be a Mare Frigoris területén. Az LRO felvételekből megállapították, hogy a becsapódás helye 2431,6 méterrel a holdfelszíni zéró szintfelület alatt van (-2431,6 méter).
A Holdra történő automatikus leszállás űrszondákkal az utóbbi években igen kemény feladatnak bizonyult. A teljesen sikeres holdra szállás ritka volt a közelmúltban. A Hakuto-R első kísérlete is kudarccal végződött 2023-ban. A Hakuto-R M2 mostani sikertelen becsapódása után a tapasztalatok esélyt adhatnak az ismert hibák elkerülésére.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
LRO/LROC (NASA/GSFC/ASU, 2025.06.20.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
Sky and Telescope online (2025.06.06.)
The Weekly Spaceman (2025.06.05.)
