Jelenleg is működhetnek vulkánok a Vénuszon!

1716

A Vénusz felszínének új elemzése felfedte, hogy 1990 és 1992 között kilométeres hosszúságú lávafolyások jelentek meg a bolygó két vulkanikus területén. Davide Sulcanese (Gabriele d’Annunzio University, Italy) és munkatársai a Nature Astronomy című lapban számoltak be kutatásukról.

Háromdimenziós modell a Vénusz felszínéről, amelyen a vulkáni tevékenységről árulkodó Sif Mons látható. A kép a Magellan-küldetés adatai alapján készült. (NASA/JPL)

A Vénusz egy valóságos pokol: felszínét ősi lávafolyások borítják, szén-dioxid alkotta légköre pedig olyan vastag, hogy a hőmérséklet meghaladja rajta a 400 Celsius-fokot. Az egész bolygóra kiterjedő lávafolyások az elmúlt néhány százmillió évből származnak. A kataklizma, melynek során keletkeztek, az egész bolygó légkörét megmérgezhette: vulkáni gázok árasztották el a légkört, amitől megemelkedett a hőmérséklet és elpárolgott a víz.

A kutatók jeleket találtak arra, hogy még ma is zajlik a bolygón a vulkáni tevékenység, csupán kisebb mértékben: a légkörben emelkedett a kén-dioxid mennyisége, a felszínen pedig forró foltok találhatók. Az áttörés tavaly következett be, amikor felfedezték, hogy a Maat Mons vulkán oldalában lévő egyik nyílás nyolc hónap leforgása alatt kevésbé méllyé vált, és megváltozott az alakja is, feltehetően egy kitörés okozta összeomlás miatt. Az ezt kísérő lávafolyások jelei azonban nem voltak meggyőzőek.

Sulcanese és munkatársai most egyértelmű bizonyítékot találtak két lávafolyásra is a NASA Magellan-űrszondájának archív adataiban. A Magellan az 1990-es években négyéves küldetése során szinte a bolygó teljes felszínét feltérképezte, bizonyos területeket többször is megvizsgált, és néhányról több szögből is készített radarfelvételt. Az olasz kutatócsoport a felszínnek arra a nagyjából 16%-ára koncentrált, amelyet hasonló szögből rögzített felvételek fedtek le.

A kutatók a különböző leképezések között két, hullámos és legyező alakú képződményekből álló régiót találtak. Az egyik a Sif Mons pajzsvulkán nyugati oldalán fekszik, a másik a bolygó távolabbi részén, a Niobe Planitia nyugati felén, egy meglehetősen sík területen, ahol számos vulkán található.

A talált jellegzetességek akadályokat folynak körbe, majd lefelé haladnak az enyhén lejtős terepen. A terep dőlését más Magellan-megfigyelések is megerősítették. Vannak köztük több kilométeresek, de több tíz kilométeresek is, hasonlóan a hawaii bazaltos lávafolyásokhoz. „Az általunk megfigyelt vénuszi képződmények méretükben hasonlóak a Földön található nagyobb lávafolyásokhoz.” – mondja Sulcanese.

„Azt hiszem, nehezen találnánk nagy számban olyan tudósokat, akik nem gondoltak volna a Vénusz korábbi vulkanizmusára.” – mondja Paul Byrne (Washington University, St. Louis), aki nem vett részt a kutatásban. „Egy dolog azonban az, ha számítunk valamire, de egészen más, ha bizonyítékot is találunk rá. Ezzel az új felfedezéssel most már biztosan állíthatjuk, hogy a Vénuszon jelenleg is aktív vulkáni tevékenység zajlik.”

A lávafolyások fényesek a radarképeken, ami azt jelzi, hogy érdesebbek a környezetüknél. Ez talán annak köszönhető, hogy fiatalok, nem léteznek elég régen ahhoz, hogy erodálódjanak, de az is lehet, hogy egy durvább típusú lávaréteg fekszik a régebbi, simább rétegen, mint a pahoehoe-lávafolyás esetében, magyarázta Sulcanese.

A lávafolyások becsült térfogata, valamint a Vénuszon bekövetkező kitörések gyakoriságának durva becslése alapján – a Föld példájából extrapolálva, a Vénusz tömegére és felszínére vetítve – a kutatók megállapították, hogy a Vénuszon valószínűleg éppolyan aktív vulkáni tevékenység zajlik jelenleg, mint a Földön.

A most felfedezett lávafolyások a Vénusz felszínén. (Davide Sulcanese / IRSPS – Università d’Annunzio)

Az eredményeket ismertető szakcikk a Nature Astronomy című lapban jelent meg 2024 májusában.

Forrás: Sky & Telescope

Hozzászólás

hozzászólás