Két év próbálkozás után véget ért a marsi Vakond küldetése

4040

Sajnos véget ért a NASA InSight Vakond néven is ismert hőszondájának küldetése. A Német Légügyi és Űrkutatási Központ (német rövidítése DLR) fejlesztette eszköz 2019. február 28-a óta próbálta beásni magát a marsi felszín alá, hogy ott megmérje a bolygó belső hőmérsékletét, megvizsgálja a kőzetekben a hő terjedési sebességét. A marstalaj azonban a vártnál jóval könnyebben csomósodik össze, így sajnos nincs elég súrlódás ahhoz, hogy a Vakond le tudja kalapálni magát elég mélyre.

Miután sok kísérletezgetés és próba után sikerült a szondát körülbelül 2-3 centiméterre a felszín alá beásni, az InSight robotkarjával regolitot halmozott fölé, finoman lenyomva, hogy így teremtse meg a szükséges súrlódást (különben a Vakond csak helyben pattogott, rosszabb esetben ki is tudott volna ugrálni). Idén január 9-én, szombaton viszont, 500 kalapálással később sem volt előrehaladás, így végül úgy döntöttek, befejezik a küldetést.

A NASA InSight leszállóegységének Vakondként becézett hőszondája, ahogyan 2021. január 9-én, küldetésének 754-dik marsi napján próbál lejutni a méréshez szükséges mélységre. Az InSight kutatócsoportja 2019. február 28-a óta próbálta megoldani, hogy a Vakond leásson, de végül idén januárban befejezték a küldetést. (Teljes méret, Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Korábban a NASA Phoenix egysége lekaparta a marsi felszín felső rétegét, illetve például a Curiosity is vesz furatmintákat, de a regolitba korábban még egyetlen küldetés sem próbált leásni. Mélyebbre jutni a Marson több okból is fontos lenne: a jövő űrhajósainak lehet, hogy vízjeget kell majd kiásniuk; illetve érdekes kérdés az is, hogy a felszín alatti régióban vajon kedvezőek-e a feltételek a mikrobiális életnek.

Nehezen szerzett tudás

Az InSight melletti marstalaj meglepő tulajdonságait még bizonyára éveken át fogják vizsgálni. A Vakondot úgy tervezték, hogy a korábbi küldetések alatt megismert regolitban működni tudjon – amik, mint kiderült, jócskán különböztek attól a közegtől, amivel a Vakond találkozott. Két éven át próbálták különböző különleges és innovatív módokon megoldani, hogy a váratlan körülmények között is működjön.

Azon túl, hogy rengeteget megtudtunk az InSight leszállási helyén található marstalajról, a robotkart is teljesen új módokon tanulták meg használni. Sem a kart, sem a rajta levő lapátot nem úgy készítették, hogy később majd olyan finoman nyomja felülről a Vakondot, ahogy tette. Az ehhez szükséges mozdulatok megtervezésén, lekódolásán keresztül az InSight mérnökei rengeteget tanultak.

Az így megszerzett tudást pedig rögtön hasznosítani is fogják; a tervek szerint a robotkarral fogják beásni az InSight leszállóegységet és a felszínre helyezett szeizmométert összekötő kábelköteget. Ez a szalag látja el árammal a szeizmométert, valamint az adatok továbbítása is itt zajlik. A felszín alá beásva kevésbé lesz kitéve a napi hőingásnak, ami recsegő, kattogó zajokként jelent meg a szeizmikus adatokban.

Az InSight küldetés azonban nem áll le, 2 éves hosszabbítása alatt nem csak rengésekre vadászik majd, hanem rádiókísérletet is folytat; ebből szeretnék kideríteni, hogy a Mars magja vajon szilárd vagy olvadt halmazállapotú. Ezen kívül továbbra is működik a rendkívül részletes adatokat gyűjtő meteorológiai állomás, mely a NASA Curiosity roverével és a 2021. február 18-án landoló Perseverance roverrel együtt fogja alkotni a világ első meteorológiai hálózatát egy másik bolygó felszínén.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás