A NASA Perseverance rover mérései alapján nem sikerült kőzetmintát gyűjteni az első próbálkozás alkalmával, a mintagyűjtő cső üres maradt. A marsjáró 43 csővel indult útnak a Jezero-kráter felfedezésére, ahol kőzet- és regolitmintákat gyűjt, melyeket később alapos laboratóriumi vizsgálatokhoz terveznek visszaszállítani a Földre. A rover távméréses adatai alapján a fúró, valamint a mintagyűjtő rendszer minden része megfelelően működött. A Perseverance nem áll meg, tovább indul a következő geológiailag izgalmas helyszínre, ahol jövő hónapban kerül sor a következő fúrásra.
Néhány nap elemzés után a NASA mérnökei augusztus 11-i közleményükben azt írták, hogy az összegyűjtendő kőzetet a rover porrá és apró törmelékekké zúzta össze. Ezek így a tervekkel ellentétben nem csúsztak be a mintatartó csőbe (ahogyan egy sértetlen furatminta tette volna), hanem lehullottak a lyuk aljára. Meenakshi Wadhwa, a NASA egyik vezető kutatójának elmondása szerint ez is csak egy újabb emlékeztető arra, hogy még rengeteg dolgot nem tudunk a Marsról. Szomszédos bolygónknak pedig szokása akkor meglepni minket, amikor legkevésbé számítunk rá.
Nem ez az első eset, hogy a marsi felszíntakaró másképp viselkedik, mint amire számítottak. A Phoenix küldetés során, 2008-ban túlságosan ,,ragadós” volt a minta, emiatt többször is meg kellett kísérelni, mire sikerült a fedélzeten elhelyezett tudományos műszerekbe behelyezni. A Curiosity fúrásai során a vártnál jóval keményebbnek és törékenyebbnek bizonyultak a kőzetek. De nem is kell ilyen messze néznünk a múltba, alig két éve, hogy az InSight Vakondja nem tudott lefúrni a felszín alá a regolit nem várt viselkedése miatt. Nem meglepő így az sem, hogy a Perseverance első fúrása sem úgy sikerült, ahogy azt innen a Földről megtervezték.
Az első mintagyűjtés helyszínéül a Jezero-kráter fenekén heverő, egyik lapos kőzetet választották ki. Az előkészítő mérések alapján úgy tűnt, hogy ezek a lapos kövek vulkanikus eredetűek lehetnek, esetleg egy ősi lávafolyam maradványai. Egy marsi vulkanikus kőzet összegyűjtésével és vizsgálatával igen pontosan meg lehetne ismerni a Mars geológiai fejlődéstörténetének nagy részét. A kőzet azonban morzsalékonyabb volt a vártnál; az is lehet, hogy egy keményebb felső réteg alatt lazább anyag rejtőzött, vagy a kőzetben levő nagyobb üregek miatt omolhatott össze fúrás közben. A mintavétel előtt nem volt semmilyen egyértelmű jel, ami arra utalt, hogy fúrás közben szétesne, vagy elporladna.
Nem tesznek újabb próbát a mostani helyszínen, hanem helyette egyből a következő, South Séítah nevet viselő területre vették az irányt. Itt valószínűleg rétegzett üledékes kőzetek találhatók, amik jobban hasonlítanak a földi tesztek során megfúrt kőzetekre. Várhatóan szeptember elején kerül majd sor a következő kísérletre, melynek során megállítják majd a mintagyűjtési folyamatot és leellenőrzik, sikerült-e furatmintát begyűjteni, mielőtt a rover mintagyűjtő rendszere lezárná és eltenné a csövet.
Az augusztus 6-án lezárt mintatartó sem vész kárba, kiváló mintája a marsi légkörnek, amelyből egyébként is terveztek gyűjteni (habár nem ilyen hamar). A rendelkezésre álló 43 csőből pedig még így is maradt 42, a tervek szerint pedig körülbelül 35 darabot szeretnének megtölteni, így minden a tervek szerint halad. A begyűjtött mintákat izgalmas küldetéssel juttatják majd vissza a Földre, valamikor a 2030-as években.
A Perseverance második fúrása után visszafelé veszi majd az irányt, így ismét át fog haladni az első próba helyszínén; az is elképzelhető, hogy újra megkísérelnek majd mintát gyűjteni, ha találnak megfelelő kőzetet hozzá. Mindezek után a marsjáró észak felé indul, a következő kutatásának helyszínére, mégpedig a Jezero-kráter delta régiójába. Ez a látványos, kiszáradt deltatorkolatnak vélt helyszín várhatóan különösen gazdag lehet karbonátos ásványokban. A Földön ezekben szépen megőrződtek az ősi élet nyomai, így, ha volt mikrobiális élet valaha a Marson, ez a terület kiváló terep a megtalálására.
