Egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte, hogyan regenerálódnak a vízmolekulák az űrben keringő aszteroidákon. Az új felismerés izgalmas áttörés, amit potenciálisan más égitestekre is ki lehet terjeszteni, mint például a Holdra is. Az új tanulmányt, melynek szerzői között találjuk Dr. Góbi Sándor magyar kutatót is (jelenleg a University of Hawai’i at Mānoa és a University of Coimbra, Portugália munkatársa), október 8-án publikálták a Nature Astronomy tudományos folyóiratban. Ebben részletezik legfontosabb eredményüket, ami szerint ha a napszél és a behulló meteoroidok nagyon alacsony hőmérsékleten együttesen hatnak, akkor a kisbolygók felszínén újrakeletkezhet a víz.
A tanulmány vezető szerzője, Dr. Katarina Miljkovic, a Curtin Egyetem Űrkutatási és Technológiai Központjának kutatója elmondta, hogy a kutatással bebizonyították, az űridőjárás két komponense (az elektronok és a termikus sokk is) egyszerre szükséges az aszteroidák vízmolekula-forrásainak fenntartásához, nem pedig csak egy, ahogy korábban gondolták. Dr. Miljkovic szerint ez a komplex folyamat, melynek során vízmolekulák regenerálódnak a felszínen, akár más, légkörrel szintén nem rendelkező égitesteken is működhet, mint például a Holdon.
A kutatás eredménye azért is fontos, mert tudnivaló, hogy a Naprendszerben hozzáférhető vízforrások mennyisége roppant fontos az űr lakhatósága szempontjából. A NASA támogatásával zajló projekt során Ausztrália egyik saját Murchison meteoritdarabjából vettek egy darabkát, mely 50 évvel ezelőtt hullott a földre Victoria térségében. A darabot olyan speciális gépben tesztelték, amely aszteroidaövbeli űridőjárási körülményeknek megfelelő kisbolygó felszínét volt képes utánozni.
A kutatócsoport nagyenergiájú elektronokat használt a napszél, valamint lézereket az apró, becsapódó meteoroidok szimulálására, miközben figyelték a vízmolekulák mennyiségét a felszínen. A meteoroid-becsapódások indítják meg a reakciót, majd a napszél erodáló hatásának következtében szabad oxigén és hidrogénatomok maradnak kötésre készen, ezzel vízmolekulákat alkotva.
Forrás: phys.org
