Megvan a Gaia első szupernóvája!

1473

Egy hónapnyi működés után már egy fehér törpe felrobbanását is rögzítette az égboltot feltérképező űrtávcső egy távoli galaxisban. A várakozások szerint hamarosan akár naponta is újabbakat fog találni.

A Gaia idén július 25-én kezdte meg a tudományos méréseket. Az űrtávcső munkája során újra és újra végigméri az egész égboltot, így a nagyjából egymilliárd csillagot a tervek szerint átlagosan hetvenszer fogja végigszkennelni. Az ismétlés pedig nem csak a tudás anyja, de az égbolt változó objektumait is segít felfedezni. Egyes égitestek szabályos ismétlődéssel változtatják a fényességüket, mások hirtelen, drámai változásokon mennek át.

„Ahogy a Gaia újra és újra visszatér az égbolt minden egyes részére, „vendégcsillagok” ezreit leszünk képesek azonosítani”, mondta el Simon Hodgkin (Institute of Astronomy, Cambridge, Nagy-Britannia), a Gaia Science Alert Team vezetője. „Ezek az átmeneti fényforrások az Univerzum legnagyobb erejű jelenségeiről, például szupernóvák robbanásairól is tudósítanak.”

20140914_Gaia14aaa_kep1
Felvételek a szupernóváról. Balra a Liverpool Telescope idén nyári felvétele, középen az SDSS felmérés több évvel korábbi képe ugyanerről a galaxisról. Jobbra a két felvétel különbsége, amelyen már csak a szupernóva fénye látható. (Forrás: M. Fraser/S. Hodgkin/L. Wyrzykowski/H. Campbell/N. Blagorodnova/Z. Kostrzewa-Rutkowska/Liverpool Telescope/SDSS.)

Dr. Hodgkin nemzetközi csapatának feladata, hogy az égről készült felvételeken hirtelen változásokat keressenek. Egy hónappal az indulás után meg is találták az első „anomáliát”, egy váratlanul felfényesedő, távoli galaxis képében, amely még sokkal halványabb volt az első szkennelés során. „Azonnal egy szupernóvára gondoltunk, de a megerősítéséhez további nyomokra volt szükségünk”, mondta el Łukasz Wyrzykowski (Varsói Egyetemi Obszervatórium), a csapat egyik tagja.

A Gaia14aaa azonosítót viselő jelenség nem a galaxis közepén, hanem attól távolabb látszott, vagyis nem a központi fekete lyuk produkálta a kitörést. Azonban ami még fontosabb, a Gaia nem csak a fényességét rögzítette, hanem egy kis felbontású színképet is. A spektrum igen forró anyagra utalt, és az Ia-típusú szupernóvákra jellemző vas és más elemek vonalai tűntek fel benne. A nehéz elemek jelenléte és a hidrogén hiánya pedig azt jelentették, hogy egy Ia-típusú szupernóvával van dolgunk.

20140914_Gaia14aaa_kep3
A Gaia által felvett kék és vörös spektrumok, bejelölve rajtuk a legerősebb színképvonalakat. A középső tartományra nem érzékenyek az űrtávcső műszerei. (Forrás: ESA/Gaia/DPAC/N. Blagorodnova, M. Fraser, H. Campbell, A. Hall.)

Az Ia-típusú szupernóvák nem óriáscsillagok pusztulását jelzik, hanem egy kettőscsillag fehér törpe párjának szétvetődésekor keletkeznek. A felfúvódott társcsillagról anyag áramlik át a fehér törpére, amely egy adott tömeg felett már nem képes fennmaradni, és ekkor következik be szupernóva-robbanás.

A végleges megerősítéshez pedig a Kanári-szigeteken lévő távcsövekkel készítettek további méréseket az objektumról. Az ott felvett spektrumok igazolták, hogy szupernóvával van dolgunk. Sőt, a távolságát is megbecsülték, amely körülbelül 500 millió fényévnek bizonyult. Ez is igazolja, hogy tényleg a távoli galaxisban történt a robbanás.

Az első felfedezés jó alkalom, hogy a Science Alert Team megismerkedjen az ilyen adatokkal, és finomítsák a módszereiket. A várakozásaik szerint néhány hónapon belül már olyan pontosan tudják majd azonosítani ezeket a vendégcsillagokat, hogy a Gaia akár napi három szupernóvát is azonosíthat. Sőt, szinte biztos, hogy sokkal ritkább és egzotikusabb, eddig talán még nem is látott kitörés- és robbanásfajtákat is sikerül vele felfedezni majd a kutatóknak.

Forrás: ESA

Hozzászólás

hozzászólás