Miniholdja lett a Földnek, de nem sokáig

5468

Amerikai csillagászok felfedeztek egy kis égitestet, amely Nap körüli keringése közben a Földet is körüljárja, tehát bolygónk új kísérőjére, holdjára bukkantak. Új miniholdunk azonban nem sokáig lesz a közelünkben, áprilisban elhagyja bolygónk környezetét.

2020. február 15-én a Catalina Égboltfelmérő Program (Catalina Sky Survey, röv. CSS) arizonai Mt. Lemmon hegyen működő 60 hüvelykes (1,5 méteres) tükrös távcsövével egy szokatlan és halvány földközeli kis égitestet fedezett fel két amerikai csillagász, Kacper Wierzchos és Theodore (Teddy) Pruyne. Mozgása és kinézete alapján a kis égitest nem egy új üstökös, hanem egy új kisbolygó, így 2020 CD3 lett az ideiglenes jelölése.

A 2020 CD3 aszteroida két felfedezője: Kacper Wierzchos (jobbra) és Teddy Pruyne a Mt. Lemmon Obszervatórium 60 hüvelykes (1,5 méteres) tükrös távcsöve előtt a kupolában (Sky and Telescope online, 2020. március 2.)

Az alábbi animáció a 2020 CD3 felfedezésekor megfigyelhető látszó égi mozgását mutatja a csillagos égi háttér előtt.

A 2020 CD3 felfedezéskori látszó elmozdulása a csillagos háttér előtt a Catalina Sky Survey (CSS, Mt. Lemmon, Arizona) 60 hüvelykes (1,5 méteres) tükrös távcsövével készített négy CCD-felvételből összeállított animáción. A felvételek mindegyike 30 másodperc expozícióval készült (CSS, 2020 február 27.)

A felfedezést követően további megfigyeléseket végeztek a kis égitest pályájának, illetve fizikai tulajdonságainak meghatározására. Kiderült, hogy a 2020 CD3 a Nap és a Föld körül is kering, azaz összetett, “hurokszerű” mozgást végez. Nap körüli pályája olyan ellipszissel közelíthető, amelynek napközelpontja 1,005 CSE-re, naptávolpontja 1,040 CSE-re van csillagunktól. A pálya félnagytengelye 1,023 CSE, a pályaellipszis excentricitása 0,017. Keringési ideje 376 nap, vagyis a Föld keringési periódusához közelálló. Közben a Föld körül is mozog ellipszispályán, amelyen földközelben 77 ezer km, földtávolban 1,73 millió km-re van bolygónktól. A Föld körüli keringési ideje mintegy 47 nap. A kis égitest mozgását a Nap, a Hold, valamint a Nap és a Föld árapályereje is zavarja, és teszi kaotikussá, így csak rövid ideig, 2044-ig jelezhető előre a mozgása.

A 2020 CD3 aszteroidát a Föld valamikor 2017-2018 során fogta be, amikor az a Nap-Föld-kis égitest égi mechanikai háromtest-probléma Nap-Föld egyenesen levő L1 Lagrange-pontja közelében tartózkodott. A befogást követően például 2019. április 4-én 13460 km-re megközelítette a Földet, de a pályája erősen változik, ezért a földközel- és földtávolpontjának távolságai is megváltoztak közben.

Pályája nem stabil, azaz nem marad már sokáig a Föld közelében, ez év áprilisában megszűnik a holdunk lenni, és csak a Nap körül fog keringeni olyan pályán, hogy 2061-ben 1,96 millió km-re újra megközelíti bolygónkat, és ennél 2044 és 2061 között sem lesz közelebb. A JPL számításai szerint csak mintegy 3 százalék az esélye annak, hogy a következő évszázadban ütközik a Földdel.

Az alábbi ábra a 2020 CD3 bonyolult mozgását mutatja be a Föld által történt befogás (2017-2018) és a Földtől való elszakadás (2020. április) között.

A 2020 CD3 összetett mozgása, időben változó pályája (piros vonal) a Föld körül. A Hold pályáját fehér sáv jelzi (GravitySimulator, Tony Dunn)

A becslések szerint a 2020 CD3 mintegy 1,9-3,5 méter átmérőjű kis égitest, vagyis mérete egy kisebb személyautóénak felel meg. Felmerülhet, hogy a 2020 CD3 nem természetes meteoroid vagy kis méretű aszteroida, hanem egy ember alkotta régebbi bolygóközi űrszonda vagy annak rakétafokozata, illetve nagyobb alkatrésze. Azonban a hawaii-szigeteki Mauna Kea csúcsán működő Gemini North 8 méteres teleszkóppal készített további megfigyelések szerint szenes kondritos, kis méretű kisbolygóról vagy meteoroidról (az 1-100 méteres kis égitesteket inkább így nevezik) lehet szó, azaz valószínűleg mégis inkább egy természetes kis égitest.

A 2020 CD3-ra vezetéssel történt vörös, kék, zöld színszűrőkkel a 8 méteres Gemini North teleszkóppal készült felvétele. A csillagok vonalakká húzódtak az expozíciók alatt (The International Gemini Observatory/NSF’s National Optical-Infrared Astronomy Research Laboratory/AURA/G. Fedorets).

A most felfedezett földközeli kis égitest nem az első, amely a Föld időleges holdjává vált: ilyen volt a 2006 RH120 jelű is, amelyet szintén a Catalina Égboltfelmérés keretében fedeztek fel, amíg 2007-ben el nem szökött bolygónktól. Ehhez és a 2020 CD3-hoz hasonló kis égitestek a Föld közelében olyan pályára is kerülhetnek, hogy belépnek bolygónk légkörébe és látványos tűzgömbként vagy bolidaként fejezik be égi pályájukat. Az is felvetődik, hogy a Föld időleges kis holdjai esetleg a jövőben űrbányászati hasznosítás, de legalábbis helyszíni tudományos űrmissziók célpontjai is lehetnek.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás